 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A dunaújvárosi Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek nyilatkozata
"Gertner Sándor a Dunai
Vasmű polgári fegyveres őre, apja ,,önvédelmi,, pisztolyával, ittas
állapotban, egy lépcsőházablakon kilőtt az ott játszadozó gyermekek
közvetlen közelébe. A pisztolygolyó a szemközti falon gellert
kapott, és csak hajszálon múlott, hogy nem történt végzetes
tragédia. "
BBC, Panoráma:
A román-magyar viszony
"Mindent összevéve a magyar-román konfliktus meglehetősen súlyos.
Romániában a mintegy kétmillió főnyi elégedetlen magyar kisebbség
egyre növekvő magyarellenes hangulattal találja magát szemben.
Magyarországon pedig a Romániából érkezett több tízezer menekült
jelenléte a széleskörű románellenes hangulat tüzét szítja."
|
|
|
|
|
|
 |
- Kerekasztal-beszélgetés - 10. folyt.
|
Tehát azt, hogy a Kádár-rendszer - mint egy olyan időzített
bomba, ha úgy tetszik - a következő sok-sok évben még mindig vissza
fog csengeni, még fékként szolgálva arra, hogy a hatalmon lévők,
illetőleg azok, akik felett a hatalom gyakorlódik, azok nem tudnak
szót érteni egymással, mert az előző 30 évben nem jött létre
semmiféle szerves dialógus.
Nos a kis közösségek emelkedő szerepe, a helyi hatalom
átrendeződése - ezek nagyon-nagyon lassú folyamatok. Ha nem ez lett
volna a Kádár-rendszer öröksége, akkor ez az átmenet, ez a
demokratikus javulási folyamat sokkal gyorsabban, sokkal kevesebb
krízissel és feszültséggel járt volna. Én ez így fogalmaznám inkább.
- Felmerül a kérdés - és fel is merült itt Londonban - hogy még
egyáltalán lehetséges-e a dolgok továbbvitele anélkül, hogy ezt a
rendszert ne gyászoljuk, hanem temessük el és szakítsuk meg a
kapcsolatot. A folytonosságot itt meg kell szakítani, enélkül nem
lehet tovább lépni. Miképpen látja ezt Tamás Gáspár Miklós?
- Egy pillanatra visszatérnék ahhoz, amit Vass László mondott a
nép nagylelkűségéről, mert hiszen ez ide kapcsolódik. Amikor azt
mondja, hogy remélhetőleg a nép nagylelkű lesz és nem erőszakkal fog
reagálni erre a nagyon kétes értékű örökségre, amelyet Kádár János
és pártja hátrahagyott számunkra. Én azt hiszem, hogy van itt egy
olyan út, amely sem nagylelkűséget, sem véres megtorlást nem jelent,
hanem egész egyszerűen azt, hogy a választók levonják a tanulságot
az elmúlt korszakból, és nem a kommunista pártot fogják megbízni a
kormányzással. Én azt hiszem, ez volna a békés, és egyben a
radikális kiút Magyarország mai helyzetéből, hogy a jövendő
demokráciát demokraták, meggyőződéses demokraták, irányítsák. És
bízom benne, hogy ez így lesz. (folyt.)
1989. július 8., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Botond Károlyné, Editke útján, illetékeseknek! A meggyilkolt kapitány sírjánál, Szentesen, felejthetetlenül emlékeztek a tisztelők és máskéntgondolkodók. A szentesi harangok zúgása mellett, a trópusi hőségben is nagy számú tisztelők és máskéntgondolkodók gyűltek egybe július 8-án, a szentesi temetőben, a mártírhalált halt egykori rendőrkapitány sírjánál, annak koszorúzási ünnepségén. Emlékeztek és koszorúztak, a hatalommal szemben bátran kiálló, és ezért életével fizető Lakkos József sírjánál. Emlékeztek a meghurcolt édesapára, az öreg tanítóra, demokratára, tragikus sorsú, üldö¬ött családjára. Emlékeztek a gyilkosság eltussolására, a család likvidálását kimondó Révaira és Péter Gáborra. A nagynevű elődökről való gondolatok után a szónok a magyarok szicíliai szigetének nevezte Szentest. A 43 évvel ezelőtti szertartást végző Nyíri Sándor lelkész megismételte korabeli búcsúztatását: "Véred az ég felé kiált!" Emlékezett a lakosság, koszorúztak a máskéntgondolkodók. Szívbemarkoló!"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|