 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A dunaújvárosi Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek nyilatkozata
"Gertner Sándor a Dunai
Vasmű polgári fegyveres őre, apja ,,önvédelmi,, pisztolyával, ittas
állapotban, egy lépcsőházablakon kilőtt az ott játszadozó gyermekek
közvetlen közelébe. A pisztolygolyó a szemközti falon gellert
kapott, és csak hajszálon múlott, hogy nem történt végzetes
tragédia. "
BBC, Panoráma:
A román-magyar viszony
"Mindent összevéve a magyar-román konfliktus meglehetősen súlyos.
Romániában a mintegy kétmillió főnyi elégedetlen magyar kisebbség
egyre növekvő magyarellenes hangulattal találja magát szemben.
Magyarországon pedig a Romániából érkezett több tízezer menekült
jelenléte a széleskörű románellenes hangulat tüzét szítja."
|
|
|
|
|
|
 |
- Egy nekrológ elemzése - 1. folyt.
|
Sokkal inkább gondot okoz, hogy milyen fontos tényeket hagytak
ki az életrajzból. Kádár jelentéktelen hivatalait felsorolják, de
arról nem tesznek említést, hogy 1948 és 1950 között - a Rajk- és a
Mindszenty-per ideje - belügyminiszter volt. Felháborító, hogy a
forradalom leverését és a megtorlást ezzel a mondattal intézik el,
idézem: 1956-ban a párt vezetője lett - idézet vége.
Illyés Gyula sem tud már tiltakozni az ellen, hogy barátjának
nevezik Kádár Jánost. De leginkább az kérdőjelezi meg - szerintem -
a sok dícséretet tartalmazó írás őszinteségét, hogy szerzői
köztudomásúan nem szerették Kádárt, sőt késhegyre menő harcot
folytattak ellene. Nyers Rezső gazdasági reformterveit a főtitkár
semmisítette meg az 1970-es évek elején, kizárta a vezetésből, még
egy két év előtti KB-ülésen is nyilvánosan bírálta. Tudjuk, Pozsgay
Imre neve hallattára dühromot kapott a főtitkár, el is küldte, ahogy
akkor azt mondták, parkolópályára a Népfronthoz. Németh Miklóssal
nem állt szóba Kádár, mert nem értette meg egy gazdasági szakember
eszmefuttatását. Grósz Károly egyetlen igazán nagy tette, Kádár
megbuktatása volt tavaly májusban. Ebből következtethetünk a köztük
lévő viszonyra.
Biztos vagyok abban, hogy az MSZMP elnöksége olyan lépést akart
tenni, amellyel használ a párt tekintélyének, de azt is gondolom,
hogy ez nem sikerült, mert amit írtak nem volt őszinte. A választók
pedig semmit nem honorálnak kevésbé, mint ezt.
Halottról vagy jót, vagy semmit - szokták mondani. Úgy gondolom,
az MSZMP elnökségének tagjai pártuk, szavahihetőségük érdekében
jobban tették volna, ha semmit sem mondanak. +++
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Botond Károlyné, Editke útján, illetékeseknek! A meggyilkolt kapitány sírjánál, Szentesen, felejthetetlenül emlékeztek a tisztelők és máskéntgondolkodók. A szentesi harangok zúgása mellett, a trópusi hőségben is nagy számú tisztelők és máskéntgondolkodók gyűltek egybe július 8-án, a szentesi temetőben, a mártírhalált halt egykori rendőrkapitány sírjánál, annak koszorúzási ünnepségén. Emlékeztek és koszorúztak, a hatalommal szemben bátran kiálló, és ezért életével fizető Lakkos József sírjánál. Emlékeztek a meghurcolt édesapára, az öreg tanítóra, demokratára, tragikus sorsú, üldö¬ött családjára. Emlékeztek a gyilkosság eltussolására, a család likvidálását kimondó Révaira és Péter Gáborra. A nagynevű elődökről való gondolatok után a szónok a magyarok szicíliai szigetének nevezte Szentest. A 43 évvel ezelőtti szertartást végző Nyíri Sándor lelkész megismételte korabeli búcsúztatását: "Véred az ég felé kiált!" Emlékezett a lakosság, koszorúztak a máskéntgondolkodók. Szívbemarkoló!"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|