|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A dunaújvárosi Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek nyilatkozata
"Gertner Sándor a Dunai
Vasmű polgári fegyveres őre, apja ,,önvédelmi,, pisztolyával, ittas
állapotban, egy lépcsőházablakon kilőtt az ott játszadozó gyermekek
közvetlen közelébe. A pisztolygolyó a szemközti falon gellert
kapott, és csak hajszálon múlott, hogy nem történt végzetes
tragédia. "
BBC, Panoráma:
A román-magyar viszony
"Mindent összevéve a magyar-román konfliktus meglehetősen súlyos.
Romániában a mintegy kétmillió főnyi elégedetlen magyar kisebbség
egyre növekvő magyarellenes hangulattal találja magát szemben.
Magyarországon pedig a Romániából érkezett több tízezer menekült
jelenléte a széleskörű románellenes hangulat tüzét szítja."
|
|
|
|
|
|
|
Nyugatnémet lapvélemény Kádár Jánosról
|
Köln, 1989. július 7. (Deutschlandfunk, Sajtószemle) - A ma reggeli nyugatnémet lapok megemlékeznek a tegnap elhunyt Kádár Jánosról. Mai sajtószemlénkben a vele foglalkozó kommentárokból idézünk. - A magyar kommunisták tegnap elhunyt, volt vezetőjéről a következőket írja a bonni Die Welt: az egész olyan, mintha valami láthatatlan rendező avatkozott volna közbe. Kádár János szinte ugyan- abban a pillanatban halt meg, amikor a Legfelsőbb Bíróság Budapesten megkezdte Nagy Imre rehabilitációs tárgyalását. Kádár kommunistapárti vezetése alatt - 1956 után - nemcsak Nagy, hanem az úgynevezett ellenforradalmárok százai jutottak akasztófára. Kádár személyében egy olyan ember tragédiája tükröződik, aki azt hitte, hogy összeegyeztetheti a kommunizmust a humanitással. Egyesek azt mondják: a rosszabbtól való félelmében átengedte barátait a hóhérnak. Elég rossz volt abban is, ami akkor Magyarországon történt. Kádár az 1956 utáni sötét években megbűnhödött azért, amit tett, és amit elmúlasztott. Környezetében azt mondják, évtizedekig nem tudott aludni. Semmit sem vettek azonban ebből észre azok a nyugati vendégek, akik Kádár személyében a hatvanas évek végén egy barátságos és egyáltalában nem fanatikus tárgyalópartnert ismertek meg. Annyi bizonyos, érdemének számíthatjuk, hogy abban az időben, amikor 1968-ban Prágában és azon kívül a Brezsnyev-doktrína keltett rémületet, elviselhető, kifelé toleráns rendszert hozott létre Magyarországon. Az utóbbi hónapok azonban azt mutatják, hogy nem Kádár, hanem Nagy Imre oldalán álltak a jövő erői. A történelem során gyakran a vesztesnek van igaza - állapítja meg a Die Welt cikkírója. (folyt.)
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Nyugatnémet lapvélemények Kádár Jánosról - 1. folyt.
|
A Münsterben megjelenő Westfalische Nachrichten így ír: már fizikai halála előtt politikailag meghalt Kádár. A reformbarát erők lépésről lépésre kiszorították és megfosztották hatalmától. A reformok kereke, amit Gorbacsov lendített mozgásba, már csaknem átgurult közvetlen utódján Grósz Károlyon, aki mögött egy pluralista demokrácai szószólói törnek hevesen előre. Kádár kis szabadságaival, határok között tartott liberalizálásával már régen nem elégszenek meg a magyarok - így a Westfalische Nachrichten. A Freiburgban megjelenő Badische Zeitungban ezt olvassuk: Kádár neve két dologgal függött össze: a kommunista rendszer elleni felkelés véres leverésével és a Magyarország modellel, amely azt követően vezetése alatt alakult ki. Ennek az embernek a tragédiája abban rejlett, hogy a reformok során nem rendelkezett távlati elképzelésekkel és céltudatossággal, és hogy Ő - amikor fiatal erők demokratikus irányba próbálták vezérelni az állam hajóját - olyan teherré vált, akitől meg kellett szabadulni. Így ez a makacs öregember, aki nem tudott szabadulni a hatalomtól, élete alkonyán eljátszotta a hosszú évek során - igenis merész politikával - megszerzett saját mítoszát. A halál megakadályozta, hogy múltjának sötét foltjaiért jogilag is felelősségre vonják - állapítja meg a Badische Zeitung. Magyarország szocialista munkáspártja felismerte - írja a Saarbrücker Zeitung -, hogy a gulyáskommunizmus nyugtatószerként már régen elvesztette hatását a nép számára és már használhatatlanná vált. Ezen kívül a pártban annak is tudatában vannak, hogy a kis szabadságok, amelyeket Kádár megengedett a népnek, közben már a nagy szabadságokra váltott ki farkasétvágyat, és a demokráciára, politikai alternatívákra, új motívációkra, amelyek során végre gazdasági sikerek is jöhetnek, a valós farkasétvágy egyéni dinamikát fejlesztett ki. Ehhez védelmet és messzemenően szabad kezet biztosított a magyaroknak Mihail Gorbacsov. Egyetlen feltétel - ugyanúgy, mint Lengyelországban - az, hogy tabu marad a szövetség kérdése, tehát, hogy Magyarország nem próbál meg kiszállni a Varsói Szerződésből. (folyt.)
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Nyugatnémet lapvélemények Kádár Jánosról - 2. folyt.
|
Pontosan e pontban zárul a történelmi út Kádár személyéhez, aki amikor Nagy Imre 1956-ban el akarta hagyni a keleti tömb katonai szövetségét, szovjet páncélosokat hívott segítségül, amelyek eltiporták a saját, a magyar nép szabadságra való törekvését. Az akkori páncélosbevetés politikai profitálója most halott - így a Saarbrücker Zeitung. A Frankfurter Rundschau Kádár János életútját felvázolva ezeket írja: Kádár János magyar honfitársai szemében egyszer áruló volt, máskor pedig atyailag összefogó vezető. Ez nem jellemének esetleges hiányosságaiban rejlik, hanem a magyar történelem belső ellentmondásaiban - véli a lap, majd leszögezi: az utolsó megalázástól megszabadult Kádár János, mert az októberre tervezett pártkongresszus nem kerülheti ki Magyarország legújabb történelmével való általános leszámolást, és az életben lévő Kádár felett bizonyára ítélkeztek volna. Most minden bírálat ellenére is a kegyelet mérsékli a hangvételt. E politikusnak, reformjainak és ortodox magatartásának történelmileg igazságos értékelésére úgyis csak évtizedek múlva kerül sor, ebben gyakorlatuk van a magyaroknak - írja a Frankfurter Rundschau. +++
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Botond Károlyné, Editke útján, illetékeseknek! A meggyilkolt kapitány sírjánál, Szentesen, felejthetetlenül emlékeztek a tisztelők és máskéntgondolkodók. A szentesi harangok zúgása mellett, a trópusi hőségben is nagy számú tisztelők és máskéntgondolkodók gyűltek egybe július 8-án, a szentesi temetőben, a mártírhalált halt egykori rendőrkapitány sírjánál, annak koszorúzási ünnepségén. Emlékeztek és koszorúztak, a hatalommal szemben bátran kiálló, és ezért életével fizető Lakkos József sírjánál. Emlékeztek a meghurcolt édesapára, az öreg tanítóra, demokratára, tragikus sorsú, üldö¬ött családjára. Emlékeztek a gyilkosság eltussolására, a család likvidálását kimondó Révaira és Péter Gáborra. A nagynevű elődökről való gondolatok után a szónok a magyarok szicíliai szigetének nevezte Szentest. A 43 évvel ezelőtti szertartást végző Nyíri Sándor lelkész megismételte korabeli búcsúztatását: "Véred az ég felé kiált!" Emlékezett a lakosság, koszorúztak a máskéntgondolkodók. Szívbemarkoló!"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|