|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A dunaújvárosi Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek nyilatkozata
"Gertner Sándor a Dunai
Vasmű polgári fegyveres őre, apja ,,önvédelmi,, pisztolyával, ittas
állapotban, egy lépcsőházablakon kilőtt az ott játszadozó gyermekek
közvetlen közelébe. A pisztolygolyó a szemközti falon gellert
kapott, és csak hajszálon múlott, hogy nem történt végzetes
tragédia. "
BBC, Panoráma:
A román-magyar viszony
"Mindent összevéve a magyar-román konfliktus meglehetősen súlyos.
Romániában a mintegy kétmillió főnyi elégedetlen magyar kisebbség
egyre növekvő magyarellenes hangulattal találja magát szemben.
Magyarországon pedig a Romániából érkezett több tízezer menekült
jelenléte a széleskörű románellenes hangulat tüzét szítja."
|
|
|
|
|
|
|
- Vélemények Kádárról - 4. folyt.
|
- Kádár János halálának politikai jelentősége már nincsen. Nem mozdítja elő és nem hátráltatja azt a folyamatot, amelynek során a nemzet számot ad magának e hosszú ideig regnáló politikus történelmi szerepéről. Kádár múltjának egy része ma már tisztán áll a közvélemény előtt. Nyilvánvaló, hogy 1956-ban hazaárulást követett el, amikor nevét adta ahhoz, hogy idegen csapatok leverjék a forradalmat és megdöntsék a nép által elismert kormányt. Nyilvánvaló, hogy ígéreteit megszegve, nevét adta az újabbkori magyar történelem legvéresebb, leghosszabban tartó terrorjához. Kevésbé egyértelmű, kevésbé világos Kádár János szerepe az 1961 után kezdődő konszolidációs periódusban. Én is arra gondolok, hogy azért nem volna nehéz erről a korszakról számot adni, mert nem könnyű az elnyomó, a véreskezű Kádár alakját összeegyeztetni a paternalista, az atyáskodó Kádár alakjával. Ezt még csak meg lehetne oldani, ami igazán nehézséget okoz, az az, hogy megértsük, hogyan voltak kijelölve a konszolidációs politika korlátjai már az első pillanatban, már a november 4-ikei invázióban és az arra következő restaurációban. Ez azért okoz nehézségeket, mert nemcsak Kádár politikájának kritikáját kívánja meg, hanem egyben a konszolidációs korszak magyar közvéleményének önkritikáját is, hiszen olyasmiről van itt szó, amivel a magyar közvélemény évtizedeken keresztül nem nézett szembe, nem akart szembe nézni. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Botond Károlyné, Editke útján, illetékeseknek! A meggyilkolt kapitány sírjánál, Szentesen, felejthetetlenül emlékeztek a tisztelők és máskéntgondolkodók. A szentesi harangok zúgása mellett, a trópusi hőségben is nagy számú tisztelők és máskéntgondolkodók gyűltek egybe július 8-án, a szentesi temetőben, a mártírhalált halt egykori rendőrkapitány sírjánál, annak koszorúzási ünnepségén. Emlékeztek és koszorúztak, a hatalommal szemben bátran kiálló, és ezért életével fizető Lakkos József sírjánál. Emlékeztek a meghurcolt édesapára, az öreg tanítóra, demokratára, tragikus sorsú, üldö¬ött családjára. Emlékeztek a gyilkosság eltussolására, a család likvidálását kimondó Révaira és Péter Gáborra. A nagynevű elődökről való gondolatok után a szónok a magyarok szicíliai szigetének nevezte Szentest. A 43 évvel ezelőtti szertartást végző Nyíri Sándor lelkész megismételte korabeli búcsúztatását: "Véred az ég felé kiált!" Emlékezett a lakosság, koszorúztak a máskéntgondolkodók. Szívbemarkoló!"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|