 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A dunaújvárosi Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek nyilatkozata
"Gertner Sándor a Dunai
Vasmű polgári fegyveres őre, apja ,,önvédelmi,, pisztolyával, ittas
állapotban, egy lépcsőházablakon kilőtt az ott játszadozó gyermekek
közvetlen közelébe. A pisztolygolyó a szemközti falon gellert
kapott, és csak hajszálon múlott, hogy nem történt végzetes
tragédia. "
BBC, Panoráma:
A román-magyar viszony
"Mindent összevéve a magyar-román konfliktus meglehetősen súlyos.
Romániában a mintegy kétmillió főnyi elégedetlen magyar kisebbség
egyre növekvő magyarellenes hangulattal találja magát szemben.
Magyarországon pedig a Romániából érkezett több tízezer menekült
jelenléte a széleskörű románellenes hangulat tüzét szítja."
|
|
|
|
|
|
 |
- Elhúnyt Kádár János - 1. folyt.
|
Az, hogy később az illegális kommunista párt vezetőségi tagja,
majd titkára lehetett, nem annyira érzelmeivel, mint inkább a párt
parányi voltával és jelentéktelenségével magyarázható. Kádár János
később, hatalma csúcsán is megmaradt középszerűnek. Egy Hruscsov,
vagy Tito nagyvonaluságának nyomait sem találjuk benne.
Ahhoz azonban mesterien értett, hogy ezt a középszerűséget
erényeként tüntesse fel. Az 1970-es évek Kádár Jánosa a munkásokat
értő - hiszen közülük való - a hatalmat megvető, szerény, elvtársai
és a kommunista eszme mellett kitartó nemzet atyjaként vonult be
sikerrel a közgondolkozásba. Kádár egyik sem volt.
19 éves korában csatlakozott a kommunista mozgalomhoz. Az azt
megelőző két év kivételével, amikor műszerészként dolgozott, soha,
semmi köze nem volt a munkássághoz. 1945 előtt azért nem, mert
illegális kommunistaként bújkált, utána azért nem mert kommunista
vezető volt. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy választó
kerületében még az 1970-es évek végén is munkásnak minősítse magát.
Viszont 1956 után százával végeztette ki - mint abból a bizonyos
névsorból ma már tudjuk - a munkásokat.
Kádár pártfunkcionárius volt. Kitanult szakma, vagy értelmiségi
foglalkozás hiányában soha nem rendelkezett olyan függetlenséggel,
hogy döntő pillanatokban, amikor nem értett egyet pártjával, azt
mondhatta volna: ezt nem teszem, megyek vissza dolgozni a szakmába.
Pedig legalább két olyan pillanat volt az életében, amikor a
tisztesség, az önbecsülés arra kötelezte volna, hogy nemet mondjon.
1954-ben, amikor kiszabadult a börtönből, nem vonult vissza, mint
sok más kommunista, hanem azonnal ahhoz a Rákosihoz ment vezető
állást kunyerálni, aki börtönbe záratta. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Botond Károlyné, Editke útján, illetékeseknek! A meggyilkolt kapitány sírjánál, Szentesen, felejthetetlenül emlékeztek a tisztelők és máskéntgondolkodók. A szentesi harangok zúgása mellett, a trópusi hőségben is nagy számú tisztelők és máskéntgondolkodók gyűltek egybe július 8-án, a szentesi temetőben, a mártírhalált halt egykori rendőrkapitány sírjánál, annak koszorúzási ünnepségén. Emlékeztek és koszorúztak, a hatalommal szemben bátran kiálló, és ezért életével fizető Lakkos József sírjánál. Emlékeztek a meghurcolt édesapára, az öreg tanítóra, demokratára, tragikus sorsú, üldö¬ött családjára. Emlékeztek a gyilkosság eltussolására, a család likvidálását kimondó Révaira és Péter Gáborra. A nagynevű elődökről való gondolatok után a szónok a magyarok szicíliai szigetének nevezte Szentest. A 43 évvel ezelőtti szertartást végző Nyíri Sándor lelkész megismételte korabeli búcsúztatását: "Véred az ég felé kiált!" Emlékezett a lakosság, koszorúztak a máskéntgondolkodók. Szívbemarkoló!"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|