 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A dunaújvárosi Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek nyilatkozata
"Gertner Sándor a Dunai
Vasmű polgári fegyveres őre, apja ,,önvédelmi,, pisztolyával, ittas
állapotban, egy lépcsőházablakon kilőtt az ott játszadozó gyermekek
közvetlen közelébe. A pisztolygolyó a szemközti falon gellert
kapott, és csak hajszálon múlott, hogy nem történt végzetes
tragédia. "
BBC, Panoráma:
A román-magyar viszony
"Mindent összevéve a magyar-román konfliktus meglehetősen súlyos.
Romániában a mintegy kétmillió főnyi elégedetlen magyar kisebbség
egyre növekvő magyarellenes hangulattal találja magát szemben.
Magyarországon pedig a Romániából érkezett több tízezer menekült
jelenléte a széleskörű románellenes hangulat tüzét szítja."
|
|
|
|
|
|
 |
Bős-Nagymaros - 1. folyt.
|
Figyelemre méltó, hogy eközben számosan arról igyekszenek
meggyőzni a bizalmatlan közvéleményt, hogy a kormány jellegében
immár döntő változás megy végbe.
A Magyar Nemzet már hivatkozott vezércikke szerint például
perdöntőnek látszik a magyar kormány önállósodási szándéka. Ez az
önállósodás természetesen a pártközponttal szemben értendő, jóllehet
Németh Miklós továbbra is a kommunista párt Politikai Bizottságának
a tagja, és megváltozott összetételű kormánya egy híján még mindig
csak párttagokból áll.
Az is igaz persze, hogy a kommunista pártban szerveződnek a
mélyre ható reformot kívánó erők és Németh Miklós mind nagyobb
mértékben támaszkodhat rájuk. Elismerem akár azt is, hogy a PB-tag
kormányfő ehhez a párton belüli küzdelemhez igényt tarthat az
ellenzék jóindulatára. Ebben az értelemben magam is helyeslem, hogy
a május 26-iki tüntetés szervezői alá kívánták támasztani a
kormányfő döntését, illetve ezáltal erősíteni kívánták pozícióját a
konzervatívokkal és a centrummal szemben. Ám tökéletesen megértem,
ha az ellenzéki tömegek keveslik Németh Miklós és a kormány
intézkedéseit, sőt erőtlennek tartják szembeszegülését a Grósz-féle
csoporttal.
A Magyar Nemzet cikkírójának véleményével szemben nem az a
perdöntő, hogy a kormánynak szándéka-e az önállósodás, hanem az,
hogy valóra váltja-e szándékát. A párton belül sem jelent még
minőségi változást, hogy a reformkörök megszerveződnek, miközben
Horn Gyula kijelenti, hogy a pártban nincs válság, és ilyen módon
elkendőzi a konfliktust, hanem csak a reformerők teljes győzelme
hozná meg a fordulatot. Nehéz elképzelni ezt a győzelmet addig, amíg
Grósz Károly ül a főtitkári székben és amíg nyíltan meg nem ütköznek
a konzervatívokkal. (folyt.)
1989. május 28., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Botond Károlyné, Editke útján, illetékeseknek! A meggyilkolt kapitány sírjánál, Szentesen, felejthetetlenül emlékeztek a tisztelők és máskéntgondolkodók. A szentesi harangok zúgása mellett, a trópusi hőségben is nagy számú tisztelők és máskéntgondolkodók gyűltek egybe július 8-án, a szentesi temetőben, a mártírhalált halt egykori rendőrkapitány sírjánál, annak koszorúzási ünnepségén. Emlékeztek és koszorúztak, a hatalommal szemben bátran kiálló, és ezért életével fizető Lakkos József sírjánál. Emlékeztek a meghurcolt édesapára, az öreg tanítóra, demokratára, tragikus sorsú, üldö¬ött családjára. Emlékeztek a gyilkosság eltussolására, a család likvidálását kimondó Révaira és Péter Gáborra. A nagynevű elődökről való gondolatok után a szónok a magyarok szicíliai szigetének nevezte Szentest. A 43 évvel ezelőtti szertartást végző Nyíri Sándor lelkész megismételte korabeli búcsúztatását: "Véred az ég felé kiált!" Emlékezett a lakosság, koszorúztak a máskéntgondolkodók. Szívbemarkoló!"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|