Rendszerváltás és az MTI

	Nemzetközi nyomás Romániára
London, 1989. február 25. (BBC) - A bécsi utótalálkozó záróokmányának aláírása óta Romániára egyre nagyobb nyomás nehezedik, hiszen öt nemzetközi testület is felemelte szavát az emberi jogok ottani megsértése ellen. A jogsértéseket szóvá tette az ENSZ Bécsben székelő Emberi Jogi Bizottsága, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ENSZ Főtitkársága, az Európai Parlament, és most Nagy-Britannia is. Fodor György a BBC délkelet-európai szolgálata munkatársának hírmagyarázatát ismertetjük: - Belgiumban ezen a héten a francia Newsweek televízió minden nap fél órát Romániának és Ceausescu faluromboló politikájának szentelt. Az adások után több tucat belga városka polgármestere telefonált be és ajánlotta fel, hogy olyan romániai falvakat vesz pártfogásába, melyeknek lakosságát a kitelepítés veszélye fenyegeti. A gesztus valószínűleg szimbolikus jelentőségű, ám a legtöbb belga immár tudatában van annak, hogy Romániában az emberi jogok tekintetében valami egészen döbbenetes történik. Ugyanez történt Franciaországban is, ahol a témáról hosszú televízió-adásokat nézhettek végig a nézők ebben a hónapban. Hivatalos szinten pedig a francia miniszterelnök az ENSZ Emberi Jogi Bizottságát a romániai helyzet kivizsgálására szólította fel. Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetéhez panasz érkezett a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségétől a román kormány ellen, a munkások jogainak megsértéséért. Maga az ENSZ főtitkára is panaszt tett Bukarestnek Dumitru Mazilu román állampolgár ügyében, aki az ENSZ-ben dolgozott, ám hazalátogatása után többé nem látták hivatalában. Nagy-Britannia pedig - a Bécsben hozott új megegyezés szerint, mely az emberi jogok be nem tartása miatti felelősségre vonást szabályozza -, magyarázatot kért Bukaresttől Doina Cornea jól ismert ellenzéki személyiség és 20 másik ellenzéki sorsa miatt. Minderre a bécsi konferencia befejezését követő 5 héten belül került sor. Bécsben Románia először megpróbálta megakadályozni az emberi jogok ügyének előrehaladását, majd aláírta a záródokumentumot - kijelentve, hogy nem hajlandó betartani azokat a cikkelyeket, melyekkel nem ért egyet. Más kelet-európai kormányok ugyanezt teszik, ha növekvő belső ellenállással találják magukat szemben. E tekintetben tehát Románia nincs egyedül. A csehszlovák kormány szemrebbenés nélkül vette semmibe a bécsi egyezményt még az aláírás napján - amikor békés tüntetéseket erőszakkal fojtottak el Prágában. Románia azonban két okból is különleges esetnek számít. Először is Romániában nemcsak az ellenzékiek és a tiltakozók, hanem válogatás nélkül minden lakos ellen elnyomást alkalmaznak. Másrészről pedig a bukaresti kormány Bécsben tanúsított álláspontja a helsinki folyamat megállapodásainak természetét sérti azzal, hogy tagadja azok kötelező voltát az őket aláíró kormányra nézve. A nyugati hatalmak már korábban jogtalannak nyilvánították a román álláspontot, és valószínűleg újra és újra szóvá fogják tenni. De vajon lesz-e ennek foganatja? Sok példával lehetne bizonyítani, hogy még a legelnyomóbb rezsimek is, miután országukat a szakadék szélére juttatták, sokáig képesek ellenállni a nemzetközi nyomásnak. Minél elnyomóbbá és megnyomorítóbbá válnak az ilyen rezsimek, annál kevesebb hajlandóságot mutatnak a változásra. A nép ellenállását elfojtja a nyomor, és az elit tagjai olyannyira kompromittálódnak a rezsimmel való kapcsolatuk miatt, hogy úgy érzik: vagy a rezsimen belül boldogulnak, vagy aztán együtt pusztulnak. Romániában a rezsim legfőbb támaszát jelentő hatalmas biztonsági apparátus és a politikai hatalmat gyakorlók csoportja valószínűleg úgy véli, hogy a végsőkig ki kell tartania Ceausescu mellett. A nép ellenállása azonban nem tört meg - ahogy a közelmúlt számos tiltakozó akciója is bizonyítja. Ezeknek a tiltakozó akcióknak az egyik gyenge pontja az, hogy nincs kapcsolatuk a külvilággal, és hamar el lehet őket fojtani anélkül, hogy a világ erről tudomást szerezne. A belső ellenállást nagymértékben segítené, ha a bécsi konferencia döntésein alapuló, Romániára gyakorolt nemzetközi nyomásnak sikerülne áthatolnia azon a láthatatlan falon, melyet Ceausescu országa köré emelt. - Az emberi jogok romániai megsértésének nemzetközi visszhangjáról számoltunk be. +++ 1989. február 25., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »