|
|
 |
|
 |
Kádár János, és akik elhagyták... (1.)
|
Budapest, 1989. július 9. (MTI-Press) - A nyugati sajtó legalább annyi teret szentel Kádár János halálának, mint amennyit annak idején elítéltetésének.
A lapok mind megemlítik, hogy az ország 1956 utáni vezetőjének
halála akkor következett be, amikor a magyar törvényhozás jogilag is
rehabilitálta Nagy Imrét. "Abban az évben, amikor Kádár Jánost
elmozdították hivatalából és tisztségeiből, elhagyták barátai és
kollégái is..., de a legnagyobb csapás akkor érte, amikor Nagy Imrét
és három másik társát hősként temették el. Kádár néhány napon belül
összeomlott."
"Politikai örökségét ugyancsak élesen bírálták - gyakran éppen
azok, akik közeli munkatársai voltak és Kelet-Európa legnépszerűbb
vezetőjének hírnevében fürdőztek. A Kádár-átkozás nemzeti sport
lett, és a sajtó vitte ebben a vezető szerepet" - ezt a Washington
Post írta.
Az elmúlt hónapok vádaskodás-özöne után némileg meglepő volt a
nekrológok meleg hangneme, amelyek kiemelkedő államférfiként
emlegetik Kádár Jánost - írta a Washington Post.
Végül is - gondolták annak idején az emberek - feltűnt az igazi
Kádár , aki meleg, alázatos és ösztönösen érzi az utca emberének
óhajait. Kádár úr világában az ideológia valahol messze követte csak
a pragmatikus megfontolásokat: az életszínvonalat, a laza hangulatot
és az egyfajta magyar függetlenséget. Kádár János világában
elsődleges helyet kapott az a pragmatikus elképzelés, amely szerint
az emberek számára az életszínvonal, a létfeltételek számítanak, no
meg Magyarország bizonyos függetlensége.
Ez a világ összeomlott, amikor a gazdaság a nyolcvanas években
kifutott a gőzből: ,56 óta az volt a hallgatólagos politikai
kompromisszum, hogy a békesség fejében nyugalom van és kolbász is
jut a népnek.
1968, az "új gazdasági mechanizmus" után Kádár mérhetetlen
népszerűségre tett szert népénél - mert Moszkvától engedményket
vívott ki - , és kivívta a külföld csodálatát is.
Ez a világ szétesett, amikor az 1980-as években kiderült, hogy a
világgazdaság és a politika megbékítése nem ilyen egyszerű. A
politikai szükségkonyha és a kolbászok nem cserélődnek egyszerűen
politikai szabadságjogokra vagy pedig egyezségekre.
Kádár Jánost - holott ő maga is a reformok úttörője volt - éppen
azok az erők söpörték félre, amelyeket ő maga eresztett szabadjára.
(folyt.)
1989. július 9., vasárnap 15:02
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|