|
|
 |
|
 |
Horn Gyula interjúja (4. rész)
|
De ezzel összefüggésben azt is leszögeztük - és én ezt nagyon
fontosnak tartom -: elmúlt az ideje annak, hogy az egyik tagállam,
vagy a szövetség bármilyen eszközzel, katonai vagy más eszközzel
beavatkozzon valamelyik tagállam belügyeibe. Mint ahogy ezt meg is
fogalmaztuk pontosan: végérvényesen elmúlt az úgynevezett
Brezsnyev-doktrina érvényesítésének a korszaka.
x Tulajdonképpen azt volt szokás Brezsnyev-doktrinának nevezni,
amely szerint létezik egyfajta közös felelősség, azért, ami az egyes
tagországok életében végbemegy. Van olyan vezető még ma a
tagországok között, aki pártfogolja a közös felelősség gondolatát,
és az ebből adódó gyakorlati lépéseket.
- Én ehhez annyit hozzátennék - mert pontosan így van a
megfogalmazás -, hogy ez a közös felelősség jelenti az elvi,
politikai alapját a beavatkozásnak, és ez az, ami különösen súlyos
következményekkel járt az elmúlt évtizedek során. De ezek a nézetek
kisebbségben maradtak. Nem számoltam össze pontosan, de megjelentek
ilyen vélemények, és ezek alapvetően a belső helyzettel függenek
össze. Miért? Mert miközben a szovjet delegáció, a mi küldöttségünk
vagy a lengyel delegáció hangsúlyozta a rendkívüli fontosságát az
egész átalakulási folyamatnak, a szocializmus megújításának,
ugyanakkor az értékek megőrzésének és így tovább, több ország pedig
egyértelműen állást foglalt amellett, hogy az eddigi gyakorlatot nem
kell megváltoztatni, nem is szabad, a szocializmus bebizonyította az
életerejét, életképességét. A történelem menete, illetve a jelenlegi
helyzet nem éppen ezt igazolja.
x Az Ön által elmondottakból levonható az a következtetés: éppen
a Szovjetunió az, amely tulajdonképpen ezzel a terhes brezsnyevi
örökséggel is útját állja annak, hogy a közös felelősség elmélete és
a ráépülő gyakorlati lépések akármilyen módon is előtérbe
kerülhessenek vagy dokumentumba foglaltathassanak.
- Ami a dokumentumokat illeti, és ez teljesen új és megfelel a
mai helyzetnek, a mai követelményeknek: a be nem avatkozást szögezik
le. Másfelől pedig számomra talán az volt a legnagyobb élmény
Bukarestben - és ezt nem a kincstári hűség mondatja velem -, hogy a
szovjet delegáció, főtitkárral az élén, de a külbönböző
munkamegbeszélések során a dokumentumok szerkesztésekor és minden
más megnyilvánulásukban rendkívül korszerűen viszonyult mind a
szocializmus építésével vagy a szocialista országok belső
helyzetével összefüggő kérdésekhez, problémákhoz, mind a további
nemzetközi erőfeszítésekhez. (folyt.köv.)
1989. július 9., vasárnap 20:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|