|
|
 |
|
 |
VSZ-dokumentumok 3.
|
A bukaresti tanácskozás nyilatkozatának aláírói egyetértenek a
Szovjetuniónak azzal a szándékával, hogy a NATO-országok készsége
esetén tárgyalásokat kezd a harcászati nukleáris fegyverekről, és
kész egyoldalúan tovább csökkenteni Európában lévő harcászati
nukleáris rakétáit. A tagállamok támogatják a Szovjetuniónak azt a
döntését, hogy még az idén egyoldalúan kivon a szövetséges
szocialista országok területéről 500 harcászati nukleáris töltetet.
Támogatják azt a bejelentését is, hogy 1989-91 között kész kivonni
szövetségesei területéről valamennyi nukleáris harcászati eszközét,
ha az Egyesült Államok arányos válaszlépést tesz.
A VSZ nyilatkozata ugyanakkor rámutat arra, hogy a katonai
egyensúly mind alacsonyabb szinten történő megvalósulása során nem
lehet figyelmen kívül hagyni a haditengerészeti erőket és
fegyverzetüket, valamint a haditengerészeti tevékenységet. A
tagállamok ezért arra törekszenek, hogy e támakörben aktívabbá
váljék a párbeszéd. Az érdekelteknek, s elsősorban a jelentős
tengeri hatalmaknak, meg kell kezdeniük külön-tárgyalásaikat.
Ami az általános európai politikai légkört, a kontinens államai
közötti kapcsolatokat illeti, a VSZ-tagországok leszögezték: az
egyes államok vagy államcsoportok közötti különbségek nem
akadályozhatják a kölcsönös megértést és együttműködést. Éppen
ellenkezőleg, az európai népek tapasztalatainak sokrétűsége a
kölcsönös gazdagodás forrásává válhat.
A VSZ nyilatkozata határozottan leszögezi: az európai béke és
együttműködés alapvető feltétele, hogy minden országban
maradéktalanul érvényre juttassák azokat az emberi jogokat és
alapvető szabadságjogokat, amelyek az Egyetemes Emberi Jogok
Nyilatkozatában és az Emberi Jogok Nemzetközi Szerződéseiben, a
Helsinki Záróokmányban, valamint más, az ENSZ és az összeurópai
folyamat keretei között elfogadott dokumentumokban fogalmazódtak
meg.
Ami az államközi kapcsolatok általános normáit illeti, a
VSZ-országok abból indulnak ki, hogy minden nép maga határozza meg
országának sorsát, jogában áll megválasztania a maga számára
legalkalmasabbnak tartott társadalmi, politikai és gazdasági
rendszert, állami berendezkedést. A társadalmi berendezkedés
kérdésében nem létezik egyfajta szabvány. (folyt.)
1989. július 8., szombat 18:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|