|
|
 |
|
 |
- Aratósztrájk - 1. folyt.
|
Többe kerül már a leves, mint a hús. A hivatalosan átszámított
12 ezer forintos világpiaci ár egyharmadát sem fizetik 1 tonna
búzáért, így az önköltséget sem fedezi a bevétel.
A budapesti kormány csak egyes részkérdésekben engedett, de a
lényegben, az ár-, hitel- és kiviteli politikában nem. Valószínűleg
úgy számol, hogy a mai figyelmeztető tüntetés ellenére a nagyon
jónak ígérkező termésből rekordhasznot könyvelhet el, amivel
csökkentheti az államháztartás deficitjét, a nyugati adósságot,
aztán majd jövőre kiszúrja valamilyen alamizsnával a mezőgazdaságból
élők szemét. De téved. A falvak népe végre nem enged jogos jussából.
A tsz-tüntetéshez ma több helyen csatlakoztak a kistermelők is, a
Magyar Demokrata Fórum és a Kisgazdapárt szervezetei pedig számos
megyében szolidaritást vállaltak a felvonulókkal. A résztvevők közül
pedig sokan úgy nyilatkoztak, hogy ez csak a kezdete a totális
árháborúnak.
Az idei aratás sok mindenben különbözik az eddigiektől. Először
fordul elő az ország történetében, hogy nem örül a parasztság a
rekordtermésnek, pedig az időjárás kedvezett, a világpiaci árak
emelkednek, mégis gyengén fizet a gabona a termelőknek. A budapesti
kormány a lehető legrosszabb gazdaként herdálja a föld bőséges
ajándékát, nem teljesíti a falvak népe jogos követeléseit, nem
hajlandó biztosítani a nehéz munka tisztességes hasznát.
A mai figyelmeztető kombájnos tüntetés sem késztette jobb
belátásra a hatalom jelenlegi birtokosait. Ismét beigazolódott, hogy
a kommunista agrárpolitikát hiába igyekeznek báránybőrbe bújtatni:
egyre növekvő étvágyú farkas, amely nemcsak a jelent, a jövőt is
felfalja. Meg kellene már végre érteni, hogy a magyar mezőgazdaság
nem a csődépítő pártállamot, hanem elsősorban önmagát és a
lakosságot akarja eltartani. (folyt.)
1989. június 29., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|