|
|
 |
|
 |
- Interjú Mark Palmerrel - 4. folyt.
|
Például azt, hogy mi volt a nagykövet reakciója arra, hogy Bush elnök összetépte, eldobta a fogadtatási ünnepségre írt beszédet. Mi is volt tulajdonképpen abban a beszédben, és sajnálja-e a Nagykövet Úr, hogy a magyarok nem hallhatták?
- Bevallom őszintén, hogy mint az elnöki látogatás főszervezője
amerikai oldalon, nagyon megijedtem, amikor kedden délután 15
perccel 5 óra után hatalmas vihar tört ki Budapest felett. A Kossuth
téren felállított elektromos és egyéb berendezéseket elpusztította,
feldöntötte, megrongálta a vihar. Sebesülések is voltak. Én akkor
már a repülőtéren voltam, az elnökre várva, és a bizony a magyar
protokollosztály vezetőivel közösen fájt a fejünk, hogy most aztán
mi lesz? Végül is úgy döntöttünk, hogy minden az eredeti tervek
szerint menjen le.
Mire Straub elnök úr megkezdte beszédét, akkorra már valóban
megnyíltak az egek csatornái, az esőt égzengés kísérte. A tömeg,
amely már vagy két órája várakozott bőrig ázott, és Bush elnök
személy szerint mondta nekem - folytatta Mark Palmer amerikai
nagykövet -, hogy milyen szívmelengető élmény volt a számára azt
látni, hogy a tömeg mégsem tágított, hogy ezek az emberek kijöttek
az üdvözlésére, hallani akarták őt.
És én személy szerint - folytatta Palmer - nagyon büszke voltam
az elnökre, mert úgy viselkedett mint egy amerikai: spontán és
őszintén. De nem akarta, hogy mindenki még jobban elázzon,
összetépte a beszédét. Azt jelezve ezzel, hogy felejtsük el a
protokollt, legyünk emberek. És így került az elnöki esőkabát is az
agyonázott a Kovács néni hátára. Az elnök szerintem remekül
viselkedett egy rendkívül nehéz helyzetben, és ezzel mintha a
fogadtatási ünnepség sokkal emberibbé, jelentősebbé lett volna, mint
ahogy azt eredetileg tervezték.
- Közbevetett kérdés: Még mindig nem válaszolt Palmer nagykövet
úr arra, hogy sajnálja-e, hogy a magyarok nem hallották a beszédet,
és mit volt abban a beszédben? (folyt.)
1989. július 17., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|