|
|
 |
|
 |
A magyar jogrendszer átalakítása - 1. folyt.
|
A választójogi tervezetet elsodorták az események. Nyilvánvalóan
másképpen kell lebonyolítani a választásokat, ha pártok is
indulhatnak. 1988-ban még csak két szövegtervezet között
tapasztalhattunk ilyen ellentmondást. Képzeljük el azt a helyzetet,
hogy az év végére - Pozsgay Imre előrejelzése szerint - közel 20
törvénytervezet szövege fog a szakmai és laikus szervezetek között
keringeni.
Ugyanakkor az új alkotmány munkálatai és vitái is keresztezik ezt a
sokváltozós hálót. Nem nehéz megjövendölni, hogy ebből még az
alkotmányjogászok számára is áttekinthetetlen helyzet jön létre.
Véleményem szerint a bajokat a politikai és alkotmányjogi kérdések
összekeverése okozza. Az alkotmány szövege nem szakmai ügy.
Erről is kétségeim vannak, amikor a magyar sajtóban azt olvasom,
hogy 10 tudományos munkabizottság hozzálátott az alkotmány
felülvizsgálatához, és az Igazságügyi Minisztérium máris egy
alkotmányjavaslattal állt elő. Az alapelvek még tisztázatlanok, de
a részlet-elgondolások már megvannak?
A logika ugyanaz, mint az elvetélt törvényjavaslatoknál.
Ugyanakkor, mire az új alkotmány az Országgyűlés elé kerül, ennek a
lejártatott intézménynek már nem lesz elegendő tekintélye a
meggyőző, legitimáló gesztushoz: az alkotmány kibocsátásához.
De mi az oka ennek az erőltetett menetnek? A legfontosabb
magyarázat talán az, hogy a párt reformhirdetői sem tudnak
szembenézni az új politikai helyzet kihívásaival, követelményeivel
és az új szervezetek térfoglalásával.
De a törvénykezési játszma nemcsak időhúzás. Az apparátus számára a
hosszú távú törvények a stabilitás érzetét keltik, és megnyugtató,
hogy a szabadságjogokról folytatott vitákat eddig még a közvélemény
is pozitívan fogadta.
Ugyanakkor: ha a részkérdésekben elérhető valamiféle látszólagos
egyezség, akkor az alkotmány szövegezésénél ezekből a részelemekből
lehet kiindulni, és a törvényeket építőkockaként lehet
felhasználni.
Ez az építmény azonban könnyen összeroskadhat. A valódi rendezésnek
nem a politikai látszatstabilitás megőrzésére kellene törekednie,
hanem az alaptörvény demokratikus elfogadásához kellene
feltételeket teremteni.
A mai helyzet alapeleme, hogy az új, független szervezetek -
rendezetlen jogi státuszuk miatt - nem vehetnek megfelelő súllyal
és befolyással részt az alkotmányjogi vitákban. Az Országgyűlés
felhatalmazása esetén a kormány rendeletek kibocsátásával
segíthetne ezen. Rövid úton engedélyezhetné az újonnan alakult
tömegszervezetek, pártok és szakszervezetek működését, és
biztosíthatná működésük technikai feltételeit.
Az Országgyűlés felhatalmazása alapján a választójogi törvény
rendeleti módosítása biztosíthatná az új politikai szervezetek
számára a jelöltállítás lehetőségét a következő - ugyancsak
rendeletileg előrehozott - választásokon.
Átmeneti helyzetben élünk, amelynek velejárója lehet a rendeleti
kormányzás. Ez a politikai helyzet szülte átmenetiség a közvélemény
előtt kellőképpen indokolja a rendeleti szabályozást - ha az
időleges hatályú rendeletek a demokratikus kibontakozást
szolgálják. A kérdés csak az, hogy valóban létezik-e a partnerségen
alapuló nemzeti megegyezés szándéka? Jogi és technikai megoldásokat
- meggyőződésem szerint - a törvénykezési színjáték kikerülésével
is lehet találni. +++
1989. január 11., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|