|
|
|
|
Kőszeg interjú 3. folyt.
|
- Jelent ez nagy átállást számotokra, a régi ellenzéki vezetők számára? - Azt hiszem több kérdésre kell egyszerre válaszolnom. De maradjunk ennél a fő kérdésnél, az átállásnál. Igen, azt hiszem, hogy ez egy új helyzet valamennyiünk számára, és itt nemcsak a Beszélő körére gondolok, hanem mindazokra, akik a szövetségnek a vezető testületeiben most megválasztottak, és akiknek a szövetség ügyeit intézni kell. Tehát a 31 tagú tanácsra is, de még inkább a kilenc tagú ügyvivői testületre, akiknek hát napi szinten kell az ügyeket vinni, és akik ugye korántsem azonosak. A Solt Ottília meg én vagyunk benne jelenleg a Beszélő szerkesztőségéből. De a többiek nem voltak a Beszélő szerkesztői, azonban a legtöbbjük számára és a mi számunkra is igaz az, hogy eddig részint szűkebb értelmiségi körben, vagy pedig szűkebb ellenzéki körben politizáltunk. Tehát a politikai döntéseink egyrészt valóban kis körben születtek, illetve olyan jellegűek voltak, mint egy szerkesztőségnek a belső vitái arról, hogy mi jelenjen meg a lapban. Na azért túlzás lenne azt mondani, hogy nem voltak tapasztalatok a szélesebb szerveződésekkel. Hiszen mindannak, ami jelenleg történik, nemcsak a Beszélő az alapja, nemcsak értelmiségi megmozdulás. Tehát az olyan szerveződések is, mint a monori találkozó, vagy mint a parlamenti képviselőkhöz küldött száz aláírással ellátott levél 1987 őszén. Tehát voltak korábban is nagyobb összehangolást kívánó szerveződések. Mégis ez egy alapvetően új helyzet, hogy most hát ugye, hogy ha azt mondom, hogy ezer belépett tagja van a Szabad Demokraták Szövetségének körülbelül, akkor talán túlzás tömegszervezetről beszélni. De hogy ha a korábbi szerveződésekkel, korábbi létszámokkal hasonlítom össze, akkor mégiscsak azt lehet mondani, hogy a mennyiségi változás minőségi értékű, és remélem, hogy az ezer tag, ez tényleg az alapítás pillanatában ezer tag és ez a szám növekedni fog. Igen. Tehát azt kell megtanulnunk, hogy a gondolataink, a döntéseink azok nem magunknak szólnak. A politikai viselkedésünk az nem egy kis csoportnak a sajátos politikai kultúrája, hanem olyasvalami, ami a nyilvánosság előtt történik és a nyilvánosságnak szól, és azt is meg kell tanulnunk, hogy amit gondolunk, az nem lehet pusztán valamilyen akadémikus vitának az anyaga. Hanem gondolatainkat, az értelmiségi jellegű munkánk termékeit át kell fordítanunk politikába. Talán így homályosan hangzik, amit mondok, de arra gondolok, hogy a szövetség különböző munkacsoportokat hoz létre, mint ahogy eddig is tette. Például az egyesülési, gyülekezési törvénynek a bírálatára, vagy a választási törvénynek az elemzésére és bírálatára. De minthogy eddig sem maradtunk meg ezeknek a szövegeknek az elkészítésénél, hanem arra bíztattuk a minket támogatókat, illetve a továbbiakban a tagjainkat, hogy ezeket az anyagokat használják politikai dokumentumként, politikai anyagként használják, menjenek el velük a társadalmi vitákra, ahol ezekről a tervezetekről szó van, és mondják el ezt az álláspontot. Ha akarják, mondják ki egyéni véleményként, ha akarják, mondják el, mint egy szövetség tagjai, és a jövőben is egyre inkább szeretnénk minél hatékonyabban megtenni a különböző állásfoglalásokat. Alternatív javaslatokat dolgozunk ki, és ezeket megpróbáljuk a tagjainkhoz, a csoportokhoz úgy eljuttatni, hogy azok a mindennapos politikai erőfeszítéseikben használhassák őket. - Persze Magyarországon nemcsak a politikai csoportok, irányzatok elterjedése jellemzi a változásokat, hanem az a tény is, és ennek jelentőségét az előbbiek mellé, semmi esetre nem mögé tenném, hogy a magyar sajtó örvendetes módon sokkal szabadabb. Nos a következő kérdést, mint a Beszélő szerkesztőjéhez intézem hozzád, Kőszeg Ferenc. Mindenekelőtt gratulálok ahhoz, hogy asztalra tettétek a jubileumi 25. számot is. Ki gondolta volna hét évvel ezelőtt, hogy sikerül elérnetek ezt a 25-ös számot. De felmerül bennem a kérdés, hogy vajon nem volt-e nehezebb ehhez anyagot gyűjteni, ezt megszerkeszteni, ezt előállítani, mint a 24-iket, és aztán visszafele lehetne számolni, hogy a 24-iket nem volt e nehezebb összeállítani mint a 23-ikat, és így tovább. Éppen azért, mert a szabadabbá vált magyar hivatalos sajtó több olyan írást, dokumentumot közöl, amely korábban, egy-két évvel ezelőtt még kizárólag a szamizdat lapok privilégiuma volt. - Most a 25. számot nehezebb volt összeállítani, mint az előzőeket, de elsősorban nem azért, amit most utoljára mondtál. Hanem főleg azért, mert Kis János nincs Magyarországon, és ugyan sok minden készen volt már azelőtt augusztus végi távozásakor, de hát azért a lap, a szám nagy részét az ő távollétében kellett összeállítanunk. Hogy mennyi munkát végzett ő benne, és mennyire hiányzik, most derült ki. Emlékezetem szerint csak a 7-es szám készült az ő távollétében, akkor Franciaországban volt. De egyébként hát mindegyik számnak a szerkesztésében nagyon tevékenyen részt vett, hát oroszlánrészt vállalt mindegyikből. Ha az egész történetre visszagondolok, akkor azért voltak olyan időszakok, amikor nehezebb volt négy számot összeállítani. Hiszen volt 1983 körül egy majdnem háromnegyed éves kimaradása is a Beszélőnek. Ez akkoriban a rendőri beavatkozásoknak volt következménye. Azt hiszem, hogy a 8-as számot, amely a Nagy Imre kivégzés 25. évfordulója alkalmából készült, azt kétszer is elkobozták, harmadszorra sikerült kihozni. - Ami a kérdésnek azt a részét illeti, hogy nehezebb volt-e összeállítani a számot azért, mert a hivatalos sajtó - most már tulajdonképpen ezt a szót is idézőjelbe kell tenni, hogy hivatalos sajtó -, tehát az engedéllyel megjelenő lapokban is sok minden megjelenik, persze így van. Ehhez még hozzájárult az időbeli csúszás is, több cikket ki kellett vennünk a lapból. Pontosabban, volt olyan cikk, amely eredetileg a Beszélő számára készült, és aztán megjelent a Heti Világgazdaságban. Vagy például Tömpe Andrásnak a búcsúlevele egy kommentár kíséretében benne volt a már megszerkesztett lapban, amikor megjelent a Valóságban. Úgy, hogy emiatt ki kellett hagynunk az egész cikket, ami nagyon kár, mert a kommentárban is nagyon sok érdekes dolog volt. Dehát a levél közlése nélkül nem lett volna értelme a közlésének, és azt hiszem, ezekkel a problémákkal a jövőben még inkább szembe kell néznünk. - Én azt gondolom, ti is szívesen teszitek ezt, csakúgy, mint a Szabad Európa Rádió, amely hasonló problémák előtt áll. Hiszen nektek sem az a célotok, hogy virágzó szamizdat sajtó legyen Magyarországon, hanem az, hogy virágzó jó és pontos hírszolgáltatás. +++
1989. január 8., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|