|
|
|
|
- Pótválasztások - 1. folyt.
|
- Mert külföldön nagyon jelentős eseménynek könyvelték el -, az angol sajtót láttam, teljesen egyedülálló dolognak tartották, hogy az első ellenzéki jelölt 40 év óta, bekerült az Országházba. - Én azt hiszem, hogy ennyiben a külföldi sajtó mindenképpen korrektebb és pontosabb volt, tehát jobban mérte fel - érthető okokból - az esemény jelentőségét. Más szempontból azonban feltűnő volt számomra az, hogy a szegedi és a félegyházi és kecskeméti eseményeket viszont úgyanúgy értékelte - sőt: talán még hangosabban értékelte kudarcként -, mint a hazai sajtó. Na most ez furcsa a számomra, hiszen ha a tényeket nézzük, az adatokat, a számokat nézzük, és azokat a viszonyokat, amelyek között a jelöltjeink indultak, akkor ez teljes értékű győzelemnek könyvelhető el: hogy tudniillik Szegeden is és Kecskeméten is első helyen futott be az MDF jelöltje. Kudarc a szegedi, a kecskeméti abból a szempontból, hogy nem mentek el sokan szavazni -, de nem a mi kudarcunk, hanem 40 év kudarca. Tehát annak a politikai helyzetnek a kudarca, abból fakadó kudarc, hogy itt 40 év után nemcsak átmeneti állapot alakult ki, hanem hát egy bizonyos értelemben zavarban lévő társadalom, aminek ilyen rossz következménye is van: hogy az emberek úgy érzik, hogy most nem muszáj elmenniük szavazni, tehát nem is mennek el. Ezzel mintegy nemet mondva a politizálásra általában, olyan helyzetben, amikor nagyon fontos lenne, hogy szavazzanak, és valóban válasszanak. (folyt.)
1989. július 27., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|