|
|
 |
|
 |
Az Érdekegyeztető Tanács ülése (1. rész)
|
1990. augusztus 1., szerda - Több hónapos előkészítő munkát
követően szerdán ülést tartott a Parlamentben az Országos
Érdekegyeztető Tanács. Győriványi Sándor munkaügyi miniszter
megnyitójóban történelmi eseménynek nevezte, hogy új formában ült
össze a munkáltatók és a munkavállalók országos érdekegyeztető
fóruma, ahol a kormány - leszámítva munkaadói jogosítványát - inkább
csak egyeztető szerepkört kíván betölteni. Antall József levélben
köszöntötte a fórumot, kiemelve, hogy a gazdasági törvényjavaslatok
kidolgozásánál számítanak a munkaadók és a munkavállalók
szervezeteinek véleményére. A kormány elismeri a munkáltatók és a
munkavállalók egyesülési jogát, s igényli, hogy a konfliktusokat
tárgyalásokkal, a törvényes keretek között rendezzék.
A tripartit (háromoldalú) elven működő és Érdekegyeztető Tanács
névvel újjáalakított fórum lényegi feladatainak meghatározásával
kezdte meg munkáját. A vitában Forgács Pál (FSZDL) felvetette, hogy
az ismételt drasztikus áremelések előtt a kormány nem konzultált a
munkavállalói érdekvédelmi szervezetekkel, és csak a sajtóból
értesülhettek a vállalati tanácsok kötelező újraválasztásáról,
illetve az igazgatók megerősítéséről, pedig ilyen kérdéseknél nem
lehet kikerülni az országos érdekegyeztetést. A Szakszervezeti
Kerekasztal véleményét tolmácsolva szükségesnek tartotta: ne csak a
bér- és munkaügyi kérdésekkel foglalkozzon az érdekegyeztető tanács,
hanem a kormány általános gazdaság- és szociálpolitikájával is,
hiszen a béreket csak az árakkal, adókkal összefüggésben lehet
értelmezni. A munkavállalók javasolják, hogy a fórum sürgősen
vitassa meg a kormány foglalkoztatáspolitikai, privatizációs, a
munkavállalói részvényprogramra vonatkozó, valamint a vállalati
tanácsok újraválasztásával és az igazgatók megerősítésével
kapcsolatos témaköröket. Szükségesnek tartják, hogy mielőbb
érdekvédelmi törvény készüljön a jogok és kötezettségek rögzítésére.
Nagy Sándor (MSZOSZ) kifejtette: ennek a törvénynek a
kidolgozása hosszú munka, de elkészültéig is a három oldal által
elfogadott érdekegyeztetési kódex szabályozza a teendőket. Felhívta
a figyelmet arra is, hogy hazánknak több genfi konvenciót - így
például a tripartit rendszerre, a bérmegállapodásokra, a kollektív
tárgyalásokra vonatkozókat - kellene ratifikálnia. Hangoztatta, hogy
az országos érdekegyeztetés a megfelelő középszintű (ágazati,
területi), valamint vállalati tárgyalások, konszenzusok nélkül nem
sokat ér, tehát igen fontos e három tárgyalási szint megteremtése.
(folyt. köv.)
1990. augusztus 1., szerda 16:47
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Érdekegyeztető Tanács ülése (2. rész)
|
Ezután igen hosszas vita kezdődött a minimálbérek emeléséről. A
munkavállalók képviselői a jelenlegi 4800 forintos minimálbér 5700
forintra emelését kérték. A munkáltatók először elismerték ennek
jogosságát, aztán néhány szervezet képviselője visszakozott a
kormány által javasolt 5100 forintra, később az 5400, majd az 5600
forintos összegre tettek javaslatot. Amikor - már este - a
munkavállalók képviselői is elfogadták az 5600 forintot, s többek
között garanciát kértek arra, hogy a költségvetési szférában is
biztosítsa a kormány ezt a minimálbért, a kormány képviselői 48 órás
haladékot kértek a megállapodás végleges jóváhagyására. A
munkavállalók ezért kilátásba helyezték, hogy a munkáltatókkal
együtt nyilvánosságra hozzák egyezségüket, kifejezve értetlenségüket
a kormány magatartásával szemben. A munkavállalói kör bizonyította,
hogy a 30 százalékos inflációval számolva 6150 forint a társadalmi
minimum. (Jelenleg egyébként több mint 1 millió 200 ezer ember kap
napi nyolc órai munkáért havi 5700 forint alatti összeget.) A
munkavállalók képviselői szükségesnek tartották, hogy jövőre a
társadalmi minimum szintjére emeljék a minimálbérek nettó összegét,
majd ezen a szinten indexálják, azaz automatikusan az áremelésekhez
igazítsák.
A vita során Rabár Ferenc pénzügyminiszter kifejtette: a
költségvetésnek jelenleg nincs több lehetősége mint a minimálbérek
5100 forintra emelése, azaz a minimális szociális kompenzáció
elérése, illetve bizonyos bérnövekményi körben az adókedvezmények
megadása. Az ezen felüli béremelésekhez a költségvetésnek máshonnan
kell elvonni az eszközöket. Egyelőre csak ezt tudja garantálni, jövő
év január 1-jétől viszont széles körű változásokat ígért: reális
ár-, bér-, adó, illetve piaci viszonyok kialakítását.
A kiosztott előterjesztés szerint a minimálbér 5600 forintra
emelésének idei négy havi költsége a vállalatok, a mezőgazdaság,
illetve a költségvetés számára 1,6 milliárd, 1 milliárd, illetve 0,5
milliárd forint. Az MSZOSZ szakértője szerint, amennyiben a
költségvetés bizonyos körben adókedvezményeket is vállalna, ez
további néhány száz millió forintos terhet jelentene az
államkasszának. A tanácskozáson a Pénzügyminisztérium egyik
munkatársa rámutatott: a minimálbér-emelés miatti létszámleépítések
további több száz millió forinttal terhelnék az amúgyis
forráshiánnyal küszködő Foglalkoztatási Alapot.
Végül a munkavállók, a munkáltatók és a kormány képviselői
megállapodtak: a kormánynak tisztáznia kell, hogyan teremtheti meg a
költségvetési szférában is az 5600 forintos minimálbér elérésének
anyagi fedezetét. (MTI)
1990. augusztus 1., szerda 19:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|