|
|
 |
|
 |
Egy nekrológ elemzése
|
München, 1989. július 7. (SZER, Magyar híradó) - Tegnap és ma
Magyarországon és a világban egyaránt sok és sokféle nekrológ
hangzott el arra az emberre emlékezve, aki csak kevéssel élte túl a
saját nevével fémjelzett korszak határát. A Kádár-búcsúztatók
szövegei közül az egyik különlegesebb figyelmet érdemel. Kasza
Lászlóé a mikrofon:
- Egy, a műfaját tekintve is furcsa megemlékezés jelent meg
Kádár Jánosról Búcsú címmel a Népszabadságban. Az MSZMP elnökségének
négy tagja írta alá névvel. Tehát nem a szokásos testületi
nyilatkozat, hiszen akkor az állna ott, hogy az MSZMP Központi
Bizottságának elnöksége, hanem valami más, személyesebb. Egyfajta
változtatás az eddigi merev rendszerben? Minden bizonnyal. Ők négyen
el akarják kerülni, hogy az MSZMP vezető testülete a társadalom
szemében továbbra is névtelen, megfoghatatlan Kaffka-intézmény
legyen. De hát úgy gondolom nem ez az egyedüli ok.
Az MSZMP vezetősége választások előtt áll, választás lesz az
októberi pártkongresszuson, továbbá - és ez lesz az igazi nagy
próbatétel - új pártot, rajta keresztül új kormányt választ 45 után,
reméljük először, szabadon, a társadalom.
Az elnökség tagjai tudják, nekik a pártkongresszuson, az
MSZMP-nek pedig a parlamenti választásokon csak akkor lesz esélye,
ha egységet demonstrálnak, mert a választási harc megkezdődött,
feltételezem ezt volt hivatva bizonyítani a Kádártól vett búcsúnak
ez a nevekkel jegyzett formája.
Most sem vagyok biztos abban, hogy szolgálja a célt ez a -
számomra egyébként rokonszenves - módszer. Nem hiszem, mert nem
őszinte. Most nem is arra gondolok, hogy milyen világok választják
el egymástól azt a négy közösen aláíró embert. Politikában esküdt
ellenségek őszinte együttműködése is elképzelhető a cél - amely
személyes céljuk is - érdekében. (folyt.)
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Egy nekrológ elemzése - 1. folyt.
|
Sokkal inkább gondot okoz, hogy milyen fontos tényeket hagytak
ki az életrajzból. Kádár jelentéktelen hivatalait felsorolják, de
arról nem tesznek említést, hogy 1948 és 1950 között - a Rajk- és a
Mindszenty-per ideje - belügyminiszter volt. Felháborító, hogy a
forradalom leverését és a megtorlást ezzel a mondattal intézik el,
idézem: 1956-ban a párt vezetője lett - idézet vége.
Illyés Gyula sem tud már tiltakozni az ellen, hogy barátjának
nevezik Kádár Jánost. De leginkább az kérdőjelezi meg - szerintem -
a sok dícséretet tartalmazó írás őszinteségét, hogy szerzői
köztudomásúan nem szerették Kádárt, sőt késhegyre menő harcot
folytattak ellene. Nyers Rezső gazdasági reformterveit a főtitkár
semmisítette meg az 1970-es évek elején, kizárta a vezetésből, még
egy két év előtti KB-ülésen is nyilvánosan bírálta. Tudjuk, Pozsgay
Imre neve hallattára dühromot kapott a főtitkár, el is küldte, ahogy
akkor azt mondták, parkolópályára a Népfronthoz. Németh Miklóssal
nem állt szóba Kádár, mert nem értette meg egy gazdasági szakember
eszmefuttatását. Grósz Károly egyetlen igazán nagy tette, Kádár
megbuktatása volt tavaly májusban. Ebből következtethetünk a köztük
lévő viszonyra.
Biztos vagyok abban, hogy az MSZMP elnöksége olyan lépést akart
tenni, amellyel használ a párt tekintélyének, de azt is gondolom,
hogy ez nem sikerült, mert amit írtak nem volt őszinte. A választók
pedig semmit nem honorálnak kevésbé, mint ezt.
Halottról vagy jót, vagy semmit - szokták mondani. Úgy gondolom,
az MSZMP elnökségének tagjai pártuk, szavahihetőségük érdekében
jobban tették volna, ha semmit sem mondanak. +++
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|