|
|
|
|
Egy nekrológ elemzése
|
München, 1989. július 7. (SZER, Magyar híradó) - Tegnap és ma Magyarországon és a világban egyaránt sok és sokféle nekrológ hangzott el arra az emberre emlékezve, aki csak kevéssel élte túl a saját nevével fémjelzett korszak határát. A Kádár-búcsúztatók szövegei közül az egyik különlegesebb figyelmet érdemel. Kasza Lászlóé a mikrofon: - Egy, a műfaját tekintve is furcsa megemlékezés jelent meg Kádár Jánosról Búcsú címmel a Népszabadságban. Az MSZMP elnökségének négy tagja írta alá névvel. Tehát nem a szokásos testületi nyilatkozat, hiszen akkor az állna ott, hogy az MSZMP Központi Bizottságának elnöksége, hanem valami más, személyesebb. Egyfajta változtatás az eddigi merev rendszerben? Minden bizonnyal. Ők négyen el akarják kerülni, hogy az MSZMP vezető testülete a társadalom szemében továbbra is névtelen, megfoghatatlan Kaffka-intézmény legyen. De hát úgy gondolom nem ez az egyedüli ok. Az MSZMP vezetősége választások előtt áll, választás lesz az októberi pártkongresszuson, továbbá - és ez lesz az igazi nagy próbatétel - új pártot, rajta keresztül új kormányt választ 45 után, reméljük először, szabadon, a társadalom. Az elnökség tagjai tudják, nekik a pártkongresszuson, az MSZMP-nek pedig a parlamenti választásokon csak akkor lesz esélye, ha egységet demonstrálnak, mert a választási harc megkezdődött, feltételezem ezt volt hivatva bizonyítani a Kádártól vett búcsúnak ez a nevekkel jegyzett formája. Most sem vagyok biztos abban, hogy szolgálja a célt ez a - számomra egyébként rokonszenves - módszer. Nem hiszem, mert nem őszinte. Most nem is arra gondolok, hogy milyen világok választják el egymástól azt a négy közösen aláíró embert. Politikában esküdt ellenségek őszinte együttműködése is elképzelhető a cél - amely személyes céljuk is - érdekében. (folyt.)
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|