|
|
 |
|
 |
Vendégünk, George Bush (3.rész)
|
A párt hangadó jobbszárnyát képviselő Reagan és a szociális, a
faji kérdések iránt is megértést tanúsító mérsékelteket
megszemélyesítő George Bush kettőse a republikánusok elsöprő arányú
győzelméhez vezetett az 1980-as választáson - majd az újabb
sikerhez, 1984-ben.
Az alelnök az elnök halála, akadályoztatása esetén annak helyére
lép, mint Johnson Kennedy megyilkolása, Ford pedig Nixon lemondása
után. Amennyiben viszont nincs rendkívüli helyzet, az alelnök
hatásköre, szerepe nem jelentős. George Bush egyike volt azoknak,
akik tanácsokkal, sugalmazásokkal segítették az inkább politikai
ösztöneire, mint tárgyi tudására támaszkodó elnököt. Amint illik:
mindig a háttérben maradva, személyét alárendelve. Ekkor is sokat
utazott, a Szovjetuniótól Kínáig, alelnökként járt hazánkban is,
1983 őszén.
Reagan visszavonulásával nyolc éven át volt alelnöke nagy
helyzeti előnnyel indult az utódlási versenyben, bár nem egy
vetélytársa jelentkezett, akik főleg azzal érveltek: határozottabb,
dinamikusabb vezető kell George Bush, a mérséklet, a diplomatikus
kompromisszumok szürkének tartott embere helyett. A kampányban
azonban Bush ismét egyszer fáradhatatlannak és sikeresnek bizonyult,
végülis őt hozta diadalra a republikánus pártkongresszus és jelentős
sikerrel győzött a tavaly novemberi elnökválasztáson demokratapárti
vetélytársával, Michael Dukakis-szal szemben.
Bush elnökségének első féléve azt hozta, amit bírálói felróttak
neki: A nagyfokú óvatosság jegyében 1988 őszétől szinte napjainkig
tartott a teljes amerikai kül- és katonapolitika felülvizsgálata. Az
új elnök hangoztatta, hogy alapjában egyetért elődje vonalával, de
lesznek más hangsúlyai és egyáltalán: a maga politikáját maga
kívánja megfogalmazni.
Ez mindenesetre ahhoz vezetett, hogy csak a közelmúltban
folytatódhattak a genfi tárgyalások a Szovjetunióval a hadászati
fegyverek csökkentéséről, Bécsben pedig csak ősszel kerül az
asztalra az (egyébként sokat ígérő) új amerikai-NATO javaslat a
hagyományos haderők csökkentéséről. A kesedelem ellenére a
Bush-kormány a jelek szerint kész jelentős kompromisszumokra - bár
véglegesen még mindig nem döntötte el, mennyire lehetnek tartósak a
szovjet politika változásai, meddig érdemes és szabad Washingtonnak
most elmennie. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök 05:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|