|
|
 |
|
 |
A párt dokumentumai
|
München, 1989. június 10. (SZER, Világhíradó) - Nem mai keletű
értelmiségi gondolkodás és politikai gyakorlat, hogy amiről nem
beszélünk, az nincs. Ám a tények tudatos elhallgatása, arra
hivatkozván, hogy nincsenek hiteles dokumentumok, valójában Sztálin
hatalomra jutásától kezdődött és lett később valamennyi kommunista
országban az óvatoskodás, titkolódzás kedvelt módszere. Ha ide-oda
pörgetnénk az idő kerekét, igencsak elámuldozhatnánk a komámasszony
hol az olló? - játszadozások csalafintaságain, hogy pártvezetők,
felelős tisztségben lévő garmada mímelte évtizedeken át a Nemtudomka
szerepét.
Kétségtelen, voltak esztendők, amikor életveszélyes
fenyegetésekkel, esküvel csikarták ki a szigorú hallgatást és most,
az enyhülésnek nevezett korszakban még nem mindenki tudja, akarja
megváltoztatni a Ne szólj szám, nem fáj fejem
íratlan törvényét. Az
MSZMP főtitkára azt mondotta a kínai helyzetről szólva az MTI
tudósítójának, hogy: részletes helyzetelemzést még nem lehet adni,
mert az ottani viszonyok áttekinthetetlenek. Tehát, amíg nincs
dokumentum, lehetőleg Moszkvában fogalmazott és jóváhagyott, addig
bizonytalan a vélemény is. Hogy belelőttek a tömegbe és vétlen
áldozatok százai maradtak a kövön? Erre csak annyi a megjegyzés,
hogy: sajnálatos. Akárcsak hazánkban az -56-os események. Hiszen
erősen markolják bő 3 évtizede a titkok fátylának csücskeit, mert
amíg nincsenek írásos és egyéb cáfolhatatlan bizonyítékok, lehet
taktikázni.
A mosonmagyaróvári vérengzésért vétkes Dudás István nyugalmazott
határőr ezredest egyenlőre azért nem vonják felelősségre, hogy 1956
október 26-án a laktanya elé vonuló tömegbe lövetett, mert a
vizsgálatot végzők szerint a bűnösség megállapításához nincsenek
megbízható adatok. Az kevés még napjainkban is, hogy 105-en haltak
meg, köztük terhes anyák és gyerekek. (folyt.)
1989. június 10., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|