|
|
|
|
Válasz a hallgatóknak
|
(Sík Mária) München, 1989. január 1. (SZER, Hallgatók fóruma) - A telefonhívások, levelek többségéből aggodalom, a kilátástalanság érzése csendül ki, hogy ne mondjam, keserűség. Egy dunántúli kisvárosból írja meg egy tanárnő férje kálváriáját. Édesapját az 50-es években tették tönkre, mert kulák volt. Édesanyja egyedül nevelte fel négy gyermekét: - Míg a férjem az egyetemet befejezte, ő is meghalt. Két nincstelen, de tele ambícióval kötött házasságot. Dolgoztunk tisztességgel, de még 10 évi házasság után is - egy gyermekkel - csak úgy tudtunk lakást venni, hogy férjem megunta a nincstelenséget, és vállalkozó lett. - És ekkor kezdődött az igazi kálvária: a tanárnő hosszú, öt és féloldalas levelében minden mozzanatát leírja. A szakadatlan munkát, az adóterheket és főleg zaklatásokat egészen a teljes anyagi és fizikai összeomlásig: - A férjem mindig azon volt és van is, hogy tisztességesen dolgozzon, mindenkit kifizessen. Mindig azt mondja, hogy nyugodtan akar aludni, nem csal, nem lop. A férjem dolgozik, de az örökös zaklatás, bizonytalanság már kikezdte az amúgy is labilis egészségi állapotát. Allergiás és lassan asztmás is, mert sem ideje, sem pénze nincs rá, hogy gyógyíttassa magát, vagy egy kicsit pihenjen. - Segítséget remélve fejezi be hozzánk írt levelét a tanárnő. A jogorvoslás a hazai bíróságok dolga, és azé a törvényhozásé, amely lehetővé teszi a magánvállalkozók védelmét. Az ország súlyos gazdasági helyzete megkívánná, hogy támogassák és ne terheljék, zaklassák azt, aki önmagát kizsákmányolva dolgozik. A gazdasági helyzet romlása az anyagi terhek növekedése azonban nemcsak a vállalkozókat, hanem az egész lakosságot foglalkoztatja. A kiútkeresés azonban tévútra is terelhet: - Vadász Jánost kérem, beszéljen arról, mit mulasztott a Grósz-kormány azzal, hogy eddig 10 milliárd schillinget és sok-sok valutát engedett kivinni az országból, ezzel pár száz kereskedőből milliomost csinált. Ha ezt az állam saját kezelésben szedi be, mennyi haszonra tehetett volna szert? Beszéljen erről Vadász úr, mennyit tudott volna az állam kifizetni az adósságából? Szolgálati használatra Ezt a kérdést három hete a Figyelő című hetilap is feltette, azzal a címmel, hogy Miért nincs Máriahilfer Strasse Budapesten? Tehát, hogy miért nem hoznak létre a fővárosban, sőt az egész országban egy valutás bolthálózatot, ahol magyarok dollárért, márkáért, schillingért megvehetnék mindazt, amit Bécsben kellett megvenniük? Azt hiszem, hogy nem ennyire egyszerű a dolog. Egy valutás bolthálózat nem pótolja Bécset, legfeljebb egy mesterséges, kezdetleges utánzata lehet mindannak, amit ott kínálnak. Továbbá a magyarok azért is vásárolnak Bécsben, hogy beszerezzenek hazai hiánycikkeket. Tehát ha lenne ilyen valutás bolthálózat, az amúgy is elenyésző mennyiségű hiánycikkek zöme is a valutás boltokba vándorolna, a hiány tehát fokozódnék. Legjobb esetben is az lenne a helyzet, hogy a Bécsben elköltött valuta kis hányada csapódnék le ebben a hálózatban. A többit továbbra is kint költenék el. Szerintem a legfontosabb mégis az, hogy semmi ok nincs feltételezni azt, hogy ha ez a kis valutahányad az állam kezébe kerülne, akkor ezt az adósságok törlesztésére fordítanák. Azt hiszem, ez az összeg egyszerűen szétfolyna az állam kezéből sokezer csatornába, mint ahogy értelmetlenül szétfolyt a sok milliárd dollár is, amelyet az évek során az állam kölcsönkért és felvett. Ez az állam következetesen bebizonyította, hogy nem tud, nem képes ésszerűen gazdálkodni sem valutával, sem forinttal. Az adósságokat csak egy piacgazdaság képes törleszteni, viselni. Egy piacgazdaság, ahol létrejönnek a jövedelem gyarapításának a megbízható bázisai. - A romániai állapotok, az erdélyi kisebbség helyzete ugyancsak az egész ország közvéleményét foglalkoztató téma. A tehetetlenség érzése diktálhatta telefonálónknak a következő gondolatot: - Én nagyon sajnálom ezeket a román embereket. Ha az oroszok 1968-ban rákényszerítették a magyarokat arra, hogy segítsenek a cseheknél rendet csinálni, akkor most miért nem gyakorolnak újabb kényszert annak érdekében, hogy a románoknál csináljanak rendet, mert, ami ott van tényleg tűrhetetlen állapot. (folyt.)
1989. január 1., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Válasz a hallgatóknak - 1. folyt.
|
- Pécsi Vilmosé a szó: - A románokat mi is sajnáljuk, de még jobban a romániai, erdélyi magyarokat, akik a társadalmi és kisebbségi elnyomás kettős járma alatt szenvednek. 1968-ban, a brezsnyevi neosztálinizmus idején egészen más volt a helyzet, mint most. Csehszlovákiában a Brezsnyev-doktrina politikai- ideológiai indokolásával kellett bevonulniuk a szovjet csapatok mellett a többi kelet-európai hadseregeknek. A stratégiai ok közismert, elég a térképre nézni. A Brezsnyev-doktrina értelmében az egész szocialista tábor kerül veszélybe, ha akár egyetlen országban veszélyeztetik az úgynevezett szocialista vívmányokat. Bukarestben akkor is sztálinizmus volt, nem tetszett a prágai tavasz. Ceausescu a román függetlenséget akarta fitogtatni, ezért nem vonultak be a románok, mint például a magyarok. Ceausescu nemet mert mondani. Kádár nem mert, mert állítólag nem akarta veszélyeztetni az akkor kezdődő új gazdasági mechanizmust. Ma már nincs meg a szovjet tábor akkori, még monolitikus egysége. A tömb országai különböző mértékben függetlenebbek Moszkvától. A Kremlnek éppen elég belső baja van, jóval nagyobbak, mint Románia és Ceausescu. Romániában szocializmus van, és a Kreml eddig mindig csak a liberalizálódás ellen emelt kifogást, a dogmatikus szocializmus ellen nem - habár a Ceausescu-rezsim biztosan nem tetszik Gorbacsovnak. De Románia nem akar, nem is tudna kiválni a szovjet tömbből: nem határos nyugati országgal. Gorbacsov bizonyára nem örül a román-magyar ellentéteknek, általában a táboron belüli ellentéteknek, Ceausescu brutális magyarellenes, elnyomó politikájának, de nem akar egyik vagy másik oldal mellé állni, ahogyan ezt már többször kifejtették Moszkvában. Moszkva nem léphet fel a magyar kisebbségek érdekében, mert ő maga is elnyomja a saját kisebbségeit, többek közt a moldvai románokat. A kisebbségi kérdés tehát nagyon kényes téma a szovjet vezetők számára. Nem igen közvetíthetnek, még kevésbé léphetnek fel erővel, de hát erre nem is gondolnak. 1968-ban Csehszlovákiában elsőrendű szovjet katonai, politikai érdekeket láttak veszélyeztetve, most Romániában erről nincsen szó. Tény az, hogy az erdélyi magyar kisebbség kérdésében Nyugaton jóval nagyobb megértés mutatkozik, mint a Szovjetunióban és a testvéri szocialista országokban. - A pluralizmus még nagyon is gyenge csírája a legnagyobb ígéret Magyarországon, de vadhajtásai félelmet is ébresztenek: - Mi az önök véleménye a nemrég alakult Münnich Ferenc mozgalomról, illetve egyesületről? - Erdős Gábor válaszát olvassuk fel: - Rádiónknak több feladata van. Ezek közül talán a legfontosabb a magyarországi pluralizmus ösztönzése. A Münnich Ferenc Társaságot tehát magunknak is köszönhetjük, amennyiben azzal hízelgünk magunknak, hogy a magyarországi pluralizmus kibontakozásában a Szabad Európa Rádió is szerepet játszott, és amennyiben vállaljuk, hogy a pluralizmus során nem éppen hízelgő vélemények is elhangzanak. Vállaljuk. A demokrácia - szemben a diktatúrával - a vélemények, irányzatok sokféleségét teszi lehetővé. Sokan éppen ezért aggódnak is a demokráciákért, és aggasztó jelek bizony akadnak. A demokráciában az antidemokratikus hangok is megszólalhatnak, sőt fórumot is kaphatnak. Franciaországban, Dániában és Izraelben antidemokratikus elveket valló pártok kerültek be a parlamentbe. Izraelben az alkotmánybíróság végül is kiszórta a Kahaneékat a demokrácia intézményrendszeréből. Az előbbi két országban azonban egyelőre ez nem történt meg, igaz, az ottani társadalmak reakciójából ítélve úgy tűnik, előbb-utóbb a Francia Nemzeti Front és a dán Haladás Párt is eléri a megérdemelt szemétkosarat. Ami a Münnich Ferenc Társaságot illeti, a kérdés az: vajon elsősorban indulatokra épülő programjuk eredendően antidemokratikus-e vagy sem? Valóban fegyveres rendcsinálás útján kívánják-e megoldani a magyar társadalom problémáit - ahogy az talán nem véletlenül elterjedt róluk -, vagy igazat beszélt a társaság nyilatkozó szóvivője? Talán még ők maguk sem döntötték el. Utóbbi esetben, ha egyszer majd kialakítják konkrét programjukat, elvben még ők is hozzájárulhatnak a demokratikus kibontakozás folyamatához - vak tyúk is talál szemet! Az előbbi esetben viszont, és félek, hogy erről van szó, még komoly veszélyt jelenthetnek egyszer. Még akkor is, ha egyelőre inkább csak nevetségesek. - Élesebb gondolati kanyart véve ugyan, de úgy vélem, ide kívánkozik a következő telefonhívás is: - A karácsony váltotta ki belőlem ezt a telefonhívást, ugyanis már régóta feszül bennem ez a probléma, hogy mindenféle diktatúrával szemben ellenszenvet érzek. Különösen az egyháznak kétezer éve Jézus Krisztus nevében gyakorolt szellemi, ideológiai kulturális diktatúrájával szemben, ami miatt nekem most karácsonyt kell ünnepelni. És én tiltakozom: nem vagyok hajlandó imádni palesztinai zsidót sem, s nem vagyok hajlandó imádni Buddhát, Mohamedet, de Sztálint, Marxot vagy Rákosit, vagy korunk diktátorait sem vagyok hajlandó ünnepelni. - Attól eltekintve, hogy összetéveszti hallgatónk a szezont a fazonnal - ahogy azt régebben mondtuk -, vagy az allegóriát a filagóriával, csak egy tanácsot adhatok: ne ünnepeljen, senki sem kényszeríti rá. (folyt.)
1989. január 1., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Válasz a hallgatóknak - 2. folyt.
|
- Bővebb választ érdemel, mert tárgyilagosabb témát vet fel "Váltömő Rihárd" jeligével telefonáló hallgatónk: Mindszenty bíboros az 1956-os forradalom alatt elmondott beszédével kapcsolatban megjegyzi, hogy ő akkor 24 éves volt, és jól emlékszik, hogy milyen döbbenten hallgatta. Mindszenty csak állami és politikai dolgokról és tulajdonviszonyokról beszélt. Ez szerinte nem tartozik egy főpapra, ez nem papi feladat. Ha személyes sorsa miatt tisztelte is Mindszentyt, az a beszéd számára, sokunk számára - mondja - aggasztó volt. Az oroszok nyilván a bíboros beszéde nélkül is leverték volna a forradalmat, de azért a későbbi propagandához jó érveket szolgáltatott. A másik, Frank atyához intézett megjegyzése - és ezt tartja fontosabbnak -, hogy egyházi hírek címén miért csak, illetve túlnyomó többségben a katolikus egyház hírei szerepelnek. - Nincs szándékomban hallgatónkkal vitába szállni. Talán jól tenné, ha elolvasná Mindszenty bíboros beszédének szövegét 32 év után újra. Meg fogja látni, milyen bölcs és prófétai. Abban hallgatónk mindenesetre téved, hogy az állam, a társadalom és a politika elvi kérdései nem tartoznak egy főpapra. Melegen ajánlom, foglalkozzék egy kicsit a keresztény társadalomtudománnyal, és tanulmányozza a pápák szociális körleveleit. A Mindszety emlékiratokat egyébként a máriacelli Mindszenty Múzeumban zsebkiadásban 21 schillingért meg lehet szerezni. Ami az egyházi híreket illeti, kérem figyelje rendszeresen ezt az új adást, és akkor fel fog tűnni, hogy az nemcsak katolikus híreket tartalmaz, hanem tudatosan, és következetesen protestáns és ortodox híranyagot is. Sajnos, nem mindig sikerül ilyen hírekhez hozzájutni, mert a protestáns hírügynökségek rendszerint csak helyi érdekű híreket közölnek. Ennek oka a protestáns egyházak szerkezeti felépítésében keresendő, mely demokratikus, pluralisztikus, és ennélfogva - az Egyházak Világtanácsát, és egyes egyházak központi tanácsát leszámítva - nincs is igazi központi szervük. Jókívánságait hálásan köszönöm. - Következő hallgatónk - nem mondta, honnan telefonált - nagyon elégedetlen Franciaországgal. Fél is sorolja, hogy miért: - Kérem, Franciaország szerepe Trianonnal, Magyarországgal kapcsolatban - ez a kérdésem; továbbá az, hogy Kádár Jánost díszszemlével fogadták, hogyan egyeztethető ez össze azzal, hogy Nagy Imrének díszsírhelyet állítottak. Továbbá: nem tetszik, hogy a II. világháborúban Franciaországnak el kellett süllyesztenie hadihajó állományát, nem tetszik, hogy Franciaország szimpatizál Romániával, és miért nem Magyarországgal? Nem tetszik, hogy Franciaország a rádióadást több év óta Magyarország irányába megszüntette. Továbbá: Franciaország a NATO-ból is kilép. - Ezek a dolgok nekem Franciaországgal kapcsolatban nem tetszenek. - Párizsi munkatársunk, Nyitria János pontról-pontra válaszol a kérdés- sorozatra: 1.) A Párizs környéki békék - így a trianoni is - nem tartották be Wilson amerikai elnök előzetes békepontjait. Így a győztesek, főként a franciák diktáltak a veszteseknek, és ezt ma már a franciák is nagy hibának tekintik. De akkor Franciaország, a vele szövetséges Szerbia, az előzetes külön békéje ellenére szövetségesnek tekintett Románia és az önállósággal nem rendelkezett Csehország kívánságait elégítette ki, annál is inkább, hogy az így kialakuló úgynevezett "kisantant" államcsoportot - mint utóbb kitűnt, nagyon is tévesen -, Franciaország megfelelő erőnek ítélte akár Németországgal, akár a Szovjetunióval szemben. 2.) Kádárt 1978-ban és 1984-ben, tehát Brezsnyev és Csernyenko idején egyáltalában nem megfeledkezve teljes mértékben elítélt szerepéről az 1956- os forradalom eltiprásában -, mint akármennyire fonák is a kifejezés - a viszonylag legliberálisabb kommunista ország, varsói paktum-tag vezetőjét fogadták hivatalosan itt, Franciaországban. 3.) A Toulonban állomásozott francia hadiflottát 1942-ben azért süllyesztették el, hogy ne kerüljön a nácik kezébe. Természetesen helyesebb lett volna, ha csatlakozik - megpróbál csatlakozni - az angolszász szövetségesekhez, amelyeknek oldalán De Gaulle szabad Franciaország- mozgalma küzdött. 4.) A románt, a franciát latin nyelvnek, tehát rokon nyelvnek tekintik. Románia számára Franciaország hagyományosan - hogy úgy mondjam - a "nagy testvér". Elég sok a román származású kiváló francia értelmiségi is. A rokonszenv persze jelenleg távolról sem Ceauescunak szól, viszont a szenvedő román népnek, s a még inkább szenvedő erdélyi magyar kisebbségnek igen. Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia miatt - azt lehet mondani - az 1867-es kiegyezéssel vesztette el, és - hála az 1956-os forradalomnak -, kezdte visszanyerni Franciaország rokonszenvét. 5.) 1975-ben takarékossági okokból az összes - leegyszerűsítve -kelet- európai rádióadást megszüntették. Később helyreállították az orosz, a lengyel és a román adást. A többire, így a magyarra mindeddig még nem került sor. 6.) Franciaország 1966-ban az integrált NATO-parancsnokságból vált ki, de változatlanul tagja magának az Atlanti Szövetségnek, s e sajátos helyzet nem ártalmas. Ellenkezőleg, Franciaország élenjáró szerepet vitt a nyugatiak győzelmével végződött eurorakéták körüli politikai csatában a Szovjetunióval szemben. +++
1989. január 1., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|