Rendszerváltás és az MTI

	Vendégünk, George Bush (1.rész)
1989. július 6. csütörtök (MTI-Panoráma) - George Bush, az Egyesült Államok 41. elnöke az első, aki felkeresi Magyarországot hazája 210 éves történetében. Ennek nem pusztán politikai okai vannak - bár természetesen a fiatal amerikai demokrácia első emberei aligha viseltettek rokonszenvvel az osztrák-magyar monarchia, Horthy-Magyarország, vagy a sztálini típusú diktatúrák iránt. Ám Amerika nagy ország, a háború óta a világ vezető hatalmának tekinti magát és a kicsinyek sokan vannak: mint nem kevesen meglepve értesülnek, az idei út keretében Hollandiába is a történelemben először utazik hivatalban lévő amerikai elnök - pedig New Yorkot, németalföldi alapítóiról, sokáig Új-Amszterdamnak hívták. Jeles vendégünk, aki a tervek szerint július 11-én, reggel Gdanksból repül Budapestre és 13-án reggel Párizs irányában hagyja el fővárosunkat, egy hónapja töltötte be 65. évet de legalább tíz évet letagadhatna: a tízszeres nagyapa, aki az egyetemen a kosárlabdacsapat kapitánya volt és a ,,valódi,, európai labdarúgásnak is hódolt, ma is könnyeden fut 4-5 kilométert, hátrahagyva 40 évvel fiatalabb testőreit vagy a sztori kedvéért vele futó újságírókat. ,,Mindig kemény versenyre nevelték,, - írták róla, s ez életútjának tanulsága szerint igencsak hasznos volt. George Walker Herbert Bush, a bankárfiú ugyanis lehetett volna henye, dologtalan életművész is, mint az úgynevezett ,,felső középosztály,, sok fia-lánya. A módos apa a fiát autón vitte ugyan a magánóvodába, de a magán-elemi és középiskola a kemény lelki-testi megterhelést jelentő európai elit-képzés hagyományait követte. Igy nem volt váratlan, hogy George Bush 18 évesen önként jelentkezett a hadseregbe és két évig kemény frontszolgálatot teljesített: a csendes-óceáni térségben a bombázó-pilótát le is lőtték, egyedül menekült meg a gép személyzetéből. A kitüntetett és leszerelt tiszt ismét elsőrangú intézményben, a Yale Egyetemen tanult tovább, mégpedig jelesen, a közgazdasági szakon végzett. Immár nős emberként: diákkori szerelmét, Barbara Pierce-t vette el. A feleség hasonló társadalmi környezetből jött, apja egy ismert folyóirat tulajdonosa volt. A Bush-házaspárnak így ismét csak lehetősége lett volna a gondtalan életre, ám a becsvágyó férfi a maga embere akart lenni. (folyt.) 1989. július 6., csütörtök 05:41
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Vendégünk, George Bush (2.rész)
Ahelyett, hogy az újdonsült közgazdász belépett volna apja jólmenő cégéhez, az ifjú pár Texasba költözött, ahol George Bush vállalkozóként próbálkozott - gyors sikerrel. Olaj-üzletei eredményesek voltak, immár anyagilag is független volt és - megintcsak az apai példát és nevelést követte: arra tanították, hogy a vagyon kötelezi is az amerikai polgárt, vállaljon részt az ország szolgálatából. Az idős Bush 55 évesen kapcsolódott be a politikába, s volt 10 évig szenátor; fia csak 40 éves volt, amikor - sikertelenül - próbálkozott szenátorrá választásával. Két évvel később azután Texas képviselőjeként (természetesen a konzervatív republikánus párt színeiben) bejutott a washingtoni törvényhozásba. Az ott töltött években (1966-70) az intelligens, dinamikus, a vezető honatyákat önzetlenül támogató új képviselő felhívta magára a figyelmet, s miután 1970-ben ismét sikertelenül próbálkozott a szenátorsággal, Richard Nixon elnök fontosabb feladatot bízott rá: Bush - két évre - országának ENSZ-nagykövete lett, következésképp egyike a kevés amerikai politikusnak, akik ismerik, ezért becsülik is a világszervezetet, amelyet Washington általában lekezel. George Bush, a hűséges ,,apparátcsik,, 1972-ben a republikánus párt elnökének hálátlan feladatát kapta Nixontól. E tisztében szinte a végsőkig kellett édenie a Watergate-ügyben levitézlett támogatóját - bár utóbb maga is azok között volt, akik az elnök lemondását szorgalmazták. Nixon utóda, Gerald Ford népszerűbb, fontos feladattal bízta meg az immár ismert politikust: Bush lett a pekingi amerikai összekötő iroda (gyakorlatilag a nagykövetség) első vezetője. A pekingi utcákon a lakossághoz hasonlóan kerékpározó, közvetlen Bush-házaspár népszerű és sikeres volt. Két kínai év után a jövendő elnök jó esztendeig a CIA, a Központi Hírszerző Hivatal élén állott. E változatos pályafutás után 1980-as elnökválasztási kampányában megalapozottan emlegethette, hogy máris több a nemzetközi tapasztalata, mint az ország legtöbb elnökének. A demokrata Jimmy Carter 1976-80-as sikertelen elnöksége után a republikánusoknak nagy reményeik voltak. Látva ezt és főleg Ronald Reagan vezetését, George Bush, eredetileg Reagan legerősebb ellenfele, kezdeti sikerei után úgy döntött: visszalép és a legesélyesebb jelölt támogatására szólítja fel a párt híveit. Ez is szerepet játszott abban, hogy Reagan, miután nem sikerült megállapodnia első alelnök-jelöltjével, Gerald Forddal, végül George Busht kérte fel. (folyt.) 1989. július 6., csütörtök 05:41
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Vendégünk, George Bush (3.rész)
A párt hangadó jobbszárnyát képviselő Reagan és a szociális, a faji kérdések iránt is megértést tanúsító mérsékelteket megszemélyesítő George Bush kettőse a republikánusok elsöprő arányú győzelméhez vezetett az 1980-as választáson - majd az újabb sikerhez, 1984-ben. Az alelnök az elnök halála, akadályoztatása esetén annak helyére lép, mint Johnson Kennedy megyilkolása, Ford pedig Nixon lemondása után. Amennyiben viszont nincs rendkívüli helyzet, az alelnök hatásköre, szerepe nem jelentős. George Bush egyike volt azoknak, akik tanácsokkal, sugalmazásokkal segítették az inkább politikai ösztöneire, mint tárgyi tudására támaszkodó elnököt. Amint illik: mindig a háttérben maradva, személyét alárendelve. Ekkor is sokat utazott, a Szovjetuniótól Kínáig, alelnökként járt hazánkban is, 1983 őszén. Reagan visszavonulásával nyolc éven át volt alelnöke nagy helyzeti előnnyel indult az utódlási versenyben, bár nem egy vetélytársa jelentkezett, akik főleg azzal érveltek: határozottabb, dinamikusabb vezető kell George Bush, a mérséklet, a diplomatikus kompromisszumok szürkének tartott embere helyett. A kampányban azonban Bush ismét egyszer fáradhatatlannak és sikeresnek bizonyult, végülis őt hozta diadalra a republikánus pártkongresszus és jelentős sikerrel győzött a tavaly novemberi elnökválasztáson demokratapárti vetélytársával, Michael Dukakis-szal szemben. Bush elnökségének első féléve azt hozta, amit bírálói felróttak neki: A nagyfokú óvatosság jegyében 1988 őszétől szinte napjainkig tartott a teljes amerikai kül- és katonapolitika felülvizsgálata. Az új elnök hangoztatta, hogy alapjában egyetért elődje vonalával, de lesznek más hangsúlyai és egyáltalán: a maga politikáját maga kívánja megfogalmazni. Ez mindenesetre ahhoz vezetett, hogy csak a közelmúltban folytatódhattak a genfi tárgyalások a Szovjetunióval a hadászati fegyverek csökkentéséről, Bécsben pedig csak ősszel kerül az asztalra az (egyébként sokat ígérő) új amerikai-NATO javaslat a hagyományos haderők csökkentéséről. A kesedelem ellenére a Bush-kormány a jelek szerint kész jelentős kompromisszumokra - bár véglegesen még mindig nem döntötte el, mennyire lehetnek tartósak a szovjet politika változásai, meddig érdemes és szabad Washingtonnak most elmennie. (folyt.) 1989. július 6., csütörtök 05:42
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Vendégünk, George Bush (4.rész)
Kelet-Európa - a washingtoni beavatottak szerint - George Bush egyfajta szívügye. Nézete szerint a hidegháború azzal kezdődött, hogy a Szovjetunió (megszegve a jaltai megállapodásokat) teljesen befolyása alá vonta ezeket az országokat s a hidegháború itt is fog végetérni: akkor, amikor közép-kelet-európai államai visszanyerik teljes függetlenségüket. Az amerikai elnök nem rejti véka alá, hogy nemcsak a polgári demokratikus szabadságjogokban, a többpártrendszerben, hanem legalább annyira a magántulajdon megteremtésében és megszilárdításában látja az óhajtott változások zálogát. E vonatkozásokban Lengyelországot és Magyarországot állította a kelet-európai amerikai politika középpontjába, hangoztatva: az ottani változások reménykeltőek és megérdemlik a Nyugat erkölcsi és anyagi támogatását. George Bush hangoztatta, hogy varsói és budapesti útját ugyanolyan fontosnak tekinti, mint a vezető nyugati államok rákövetkező párizsi csúcstalálkozóját. Az amerikai elnök ezért huzamos ideje, gondosan készül kelet-európai beszédeire, tárgyalásaira. A tanácsadói által hatékonyan támogatott felkészülés mellett a dinamikus, érdeklődő amerikai elnök meggyőződése, hogy a személyes, emberi kapcsolatok nagy szerepet játszhatnak a nemzetközi kérdések megoldásában is. Így budapesti tárgyalásai aligha lesznek formálisak. +++ Heltai András (Washington), MTI-Panoráma 1989. július 6., csütörtök 05:43
Vissza » A hírhez kapcsolódik »