Rendszerváltás és az MTI

	A vasasszakszervezet központi vezetőségének ülése (1. rész)
1989. június 15., csütörtök - A vasasszakszervezet elkötelezett és cselekvő támogatója a megújulást célzó társadalmi, politikai és gazdasági átalakulásnak, de felhívja a figyelmet a szaporodó, a félmilliós tagság alapvető érdekeit is veszélyeztető jelenségekre. Egyebek között ezt tartalmazza a központi vezetőség csütörtöki ülésén elfogadott nyilatkozat. A testületi állásfoglalás a továbbiakban arról szól, hogy a vasasok tartanak a nemzeti katasztrófához vezető társadalmi összeomlástól, mert szerintük az egyre gyorsuló politikai változásokat nem kísérik célravezető gazdasági és életszínvonalpolitikai intézkedések. A tagság körében rohamosan csökken az életszínvonal, növekszik a bizonytalanná váló munkahelyek száma, mind a kohászatban, mind a gépiparban. A nyilatkozatban kifejtik: a testület bízik a most kezdődött politikai egyeztető tárgyalások sikerében. Remélik, hogy június 16., a nemzeti gyász és megbékélés napja, megteremti a nép számára a kibontakozás erkölcsi és politikai alapjait. Előlegezett bizalommal várják a kormány csomagtervének részleteit is, remélve, hogy a sok kudarc után végre előtérbe kerül a gazdaság, és megalapozott, végrehajtható, továbbá elviselhető terhekkel járó program születik a szerkezetátalakításra, a stabilizáció megalapozására és az életszínvonal csökkenésének megállítására. A nyilatkozat leszögezi, hogy a vasastagság nem hajlandó ismét súlyos árat fizetni a helyes elvek és a rossz végrehajtás ellentmondásaiért. Követelik, hogy a támogatások visszavonásával felszabaduló pénzből jusson a megszünő munkahelyek pótlására. Csak olyan szerkezetátalakítást támogatnak, amelynek nem lesznek tömegesen munka nélkül maradó, erkölcsileg és anyagilag kiszolgáltatott, ártatlan áldozatai. A központi vezetőség ülésének napirendjén a szakszervezethez tartozó több mint 100 ezer nyugdíjas helyzetének elemzése, továbbá a szakszervezeti választások menete és az őszre tervezett kongresszus előkészületei is szerepeltek. Megállapították, hogy a nyugdíjasok 38 százaléka jelenleg a létminimumhoz közelálló szinten él. Ugyanakkor örvendetesnek tartották, hogy az iparvállalatok még a nehéz gazdasági körülmények között is igyekeznek megtalálni az anyagi támogatás lehetőségét. A folyamatos áremelések ellensúlyozására a kormányzat is tett könnyítő szociális intézkedéseket is, ám a testületnek az volt a véleménye, hogy azokat inkább jellemezte a kapkodás, mint a tudatosság. (folyt.köv.) 1989. június 15., csütörtök 15:38
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »