Rendszerváltás és az MTI

	A Legfőbb Ügyészség közleménye (1. rész)
1989. június 9., péntek - A Legfőbb Ügyészség befejezte a Nagy Imre és társai ellen folytatott büntető ügy rendelkezésére álló iratanyagának vizsgálatát. A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Maléter Pál, Kopácsi Sándor, dr. Szilágyi József, dr. Jánosi Ferenc és Vásárhelyi Miklós javára a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Elnökségi Tanácsa előtt törvényességi óvást emelt, amelyben a törvénysértő ítéleti rendelkezések hatályon kívül helyezését és az ártatlanul elítéltek felmentését indítványozza. A feltárt tények és adatok értékelése a következő lényegi megállapításokra adnak alapot: 1./ Az ügyben eljárt hatóságok sorozatosan és súlyosan szegték az akkor hatályos Büntető Perrendtartás garanciális rendelkezéseit, különösen az eljárás alá vont személyek szabadságának és védekezési jogának törvénysértő korlátozásával. 2./ Az eljárás egyoldalúan főleg a terhelőnek vélt adatok összegyűjtésére és felhasználására korlátozódott, a bűnösség cáfolására alkalmas bizonyítékok beszerzését elmulasztották, vagy azokat nem a súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően vették figyelembe. 3./ A nyomozás ügyészi felügyelete során a törvénysértések és mulasztások megakadályozására intézkedés nem történt, a vádemelés pedig megalapozatlan és törvénysértő volt. 4./ Az eljárás bírósági szakaszában súlyosan megsértették a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának megalakításakor is irányadó perjogi szabályokat, a tárgyalás folyamán pedig a nyilvánosság és a közvetlenség elvét is. 5./ Az ítélet megalapozatlan, mert a mentő körülményekre vonatkozó indokolt bizonyítási kérelmek elutasítása miatt az ügy nincs kellően felderítve, számos ténymegállapítás hiányos, ellentétes az iratok tartalmával, illetve a bíróság egyes tényekből más tényekre helytelenül következtetett. 6./ A büntetőeljárás szabályainak súlyos megsértése és a védekezési jog korlátozásával is összefüggő megalapozatlanság az eljárás megismétlését nem teszi szükségessé, mert az ítélet így sem tartalmaz olyan megállapítást, amely megfelelne az akkor hatályos büntető jogszabályok által meghatározott bármilyen bűncselekmény ismérveinek. (folyt.köv.) 1989. június 9., péntek 12:06
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	A Legfőbb Ügyészség közleménye (2. rész)
A bíróság tehát az anyagi büntetőjog szabályait is megszegte, amikor helytelen jogi indoklással bűnösséget állapított meg és büntetést szabott ki. 7./ Az eljárt hatóságok nem tulajdonítottak jelentőséget az ügy egyik lényeges nemzetközi jogi vonatkozásának sem. Azok az eljárás alá vont személyek, akik 1956. november 4-ét követően a budapesti jugoszláv nagykövetség épületében tartózkodtak, védekezésül arra is hivatkoztak, hogy személyi biztonságukat kormányközi egyezmények garantálták. Már ekkor elegendő adat utalt arra, hogy ez az állítás megfelelhet a valóságnak. Ennek ellenére a büntető ügyben eljárt hatóságok kísérletet sem tettek a büntethetőség szempontjából alapvető fontosságú dokumentumok beszerzésére, hanem az említett - meg nem cáfolt - védekezést indokolás nélkül figyelmen kívül hagyták. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma által a Legfőbb Ügyészség részére most átadott és a törvényességi óváshoz csatolt okiratok azonban megerősítik, hogy a jugoszláv kormány javaslatára a magyar kormány 1956 novemberében írásbeli biztosítékot adott a budapesti jugoszláv nagykövetségen tartózkodó Nagy Imrének és társainak személyi biztonságáról, és leszögezte, hogy velük szemben múltbeli cselekedeteikért semmiféle megtorlást nem szándékozik alkalmazni. Ezeket a személyeket tehát a nemzetközi jogon alapuló személyes mentesség illette meg, amely az akkor hatályos jog - a Büntető Törvénykönyv Általános Részéről szóló 1950. évi II. törvény - 7. paragrafusának helyes értelmezése szerint büntethetőségük akadálya volt. 8./ Losonczy Géza ügyében a bíróság nem hozott ítéletet, mert ő 1957. december 21. napján, tehát még a nyomozás befejezése előtt meghalt. A büntető eljárás vele szemben is alaptalan és törvénysértő volt. Ennek tényét a törvényességi óvás benyújtásával egyidejűleg a Legfőbb Ügyészség külön határozatban állapította meg. (MTI) 1989. június 9., péntek 12:08
Vissza » A hírhez kapcsolódik »