|
|
|
|
BKV-sztrájk
|
-------------
München, 1990. január 27. (SZER, A munka világa) - Amikor a vezérigazgató átesik a ló másik oldalára. A BKV-sztrájk ellentmondásairól hallgassák meg Szilágyi Sándor budapesti jegyzetét:
Kedd hajnalban fegyelmezetten, baj nélkül lezajlott a közlekedési dolgozók kétórás sztrájkja. A BKV elégedett lehet, a fővárosi tanács megszavazta számára a 800 millió forintos plusz támogatást. Akár sikertörténetnek is mondhatnám ezt az akciót, és együtt örvendezhetnék a közvetlen nyertesekkel: a BKV dolgozóival. Nyomós okom van rá, hogy ezt mégsem teszem. Én ugyanis nem örültem ennek a sztrájknak. Nem mintha bármi bosszúságot okozott volna. Hol vagyok én hajnalban? Elvi kifogásaim voltak és vannak. Engedjék meg, hogy előadjam őket.
Először is gyanút keltett bennem, hogy a sztrájk előtti sajtótájékoztatót a BKV vezérigazgatója tartotta. Az meg végképp nem tetszett, hogy a vezérigazgató úr hazudott. Kétszer is rákérdeztem: a vállalatnál működő összes szakszervezet egyetért-e a sztrájkkal. A vezérigazgató úr szemrebbenés nélkül válaszolta: igen, az összes.
Felhívtam telefonon Zajtai Györgyöt, az észak-déli metró független szakszervezetének vezetőjét, aki megerősítette, hogy a független szakszervezet nem támogatja a sztrájkot. Azt is megmondta, hogy miért nem: a bérkövetelésekkel egyetértenek, de azzal nem, hogy a vállalatvezetés újabb és újabb központi támogatással igyekszik enyhíteni a nagyvállalat gondjaim, nem pedig az elavult szerkezet megváltoztatásával. Erről a BKV vezérigazgatónak tudnia kellett, mert előző nap, vasárnap reggel együtt szerepelt Zajtai Györggyel a Nap TV-ben.
Hazudott a vezérigazgató úr akkor is, amikor kérdésemre azt válaszolta: jóllehet a Munkaügyi Bíróság jogtalannak nyilvánította a sztrájkot, ők fellebbeztek a végzés ellen, ám a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. A napokban megtudtuk, nem fellebbeztek a Munkaügyi Bíróság döntése ellen. (folyt.)
1990. január 27., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- BKV sztrájk - 1. folyt.
|
De hagyjuk a csudába a gyerekként füllentgető vezérigazgatót. Végül is ez a sztrájk a szakszervezet ügye, és éppen ez az, ami végképp elkeserített. Az, hogy a szakszervezet ílyen könnyedén nyúl a végső eszközhöz, a sztrájkhoz; semmibe veszi a sztrájktörvény előírásait, mely szerint közüzemről lévén szó, a figyelmeztető sztrájk maximum 15 perces, nem pedig 10 órás lehet, és a sztrájk idején is biztosítani kell az alapellátást, ami a BKV-nál annyit tesz: a menetrendszerinti járatok minusz 15 százalék, nem pedig a teljes leállás.
Az egyik legfontosabb demokratikus vívmányunk a sztrájktörvény, lejáratása, ha épp mi munkavállalók nem tartjuk magunkat az előírásaihoz, a végső eszköz a sztrájk lejáratása is. +++
1990. január 27., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok Csuvacs János vagyok az Autórádió című műsorukhoz szeretnék saját véleményt elmondani. Ezelőtt pár évvel az előtt ugy érzem sokkal több autótesztet, kisautó tesztet, új kis, középnagyságú autókat mutattak be, mint az új műsorban. Az új műsor vezetése megváltozott, vidámabb a régihez képest, de mint hogy ha ez az autóknak a rovására menne, és személy szerint szeretném, ha többet mutatnának be, főleg olyan kis autókról, ami nekünk magyaroknak tulajdonképpen jobban elérhető. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|