|
|
|
|
Önállóságra itélve
|
A földieper ára május utolsó előtti hetében Budapesten 97 forint, Kecskeméten 50, Veszprémben 100, Zalaegerszegen 140 fornt volt kilónként. Egy héttel később az árak mérséklődtek de térségenként ugyancsak különböztek. Igy van ez hosszu ideje, hiszen a zöldség és gyümölcsfélék árát a piac az adott pillanatban felkinált és éppen keresett mennyiség aránya határozza meg. Az árak mértékét persze különbözőképpen itélik meg a piac szereplői; a termelők keveslik, a háziasszonyok sokallják, de mindkét fél tudomásul veszi a helyzetet, igazodik hozzá. alc.Irigyelt kertészek Igazodhat is, hiszen a várható irányok és arányok előre tudhatók. A földieper példájánál maradva a kecskeméti termelő eldöntheti, hogy a helyi piacon, a nagyobb kinálat miatti nyomott árakon értékesiti portékáját, vagy a budapesti Bosnyák piacra, netán a zalaegerszegi csarnokba fuvarozza. Megközelitően kiszámolhatja, melyik változat éri meg jobban; eldöntheti, megtérül-e a fuvarköltség és a szállitással együttjáró fáradság. Szó sincs róla, hogy a magyar zöldség- és gyümölcspiacon valamiféle idealizált állapotok uralkodnának, hiszen a ,,maffiák,, szidalmazásától hangosak a termelők és a vásárlók, az állami felvásárlással szembeni kiszolgáltatottságot visszhangozzák a kertészek. Az agrártermelők körében mégis irigyelt szakma a kertészet, a piaci törvényekhez igazodó árrendszer miatt. Az agrárgazdaság általánosságban ugyanis annál hátrább áll. Hivatali funkcionáriusok a fővárosi flaszteron döntenek a sorsunkról - állitja egy tsz-elnök. Kedvük szerint adnak vagy vonnak meg támogatást, növelik vagy mérséklik az adókat. A kedvük szerinti minősités nyilvánvalóan tulzás, ám az elmult évek gyakorlata, a fölülről szinte követhetetlenül vezérelt beavatkozások alapot adnak a haragosabb megnyilatkozásoknak. A gazdálkodók ugyanis azt érzik, hogy prés alá kerültek a felemásan, de számukra mindenféleképpen hátrányosan müködő piac miatt. Egyfelől keresleti piacon szerezhetik be a termeléshez nélkülözhetetlen ipari termékeket, másfelől kinálati piacon, a szociálpolitikának alárendelt árrendszerben értékesithetik áruikat. Tagadhatatlan, hogy vannak üzemi tartalékai a mezőgazdaságnak, de ilyen erősen ellentétes irányba huzó gazdasági hatásokat csupán belső tartalékból nem tudták - nem tudhatták - kiegyenliteni a gazdaságok. (folyt. köv)
1989. július 4., kedd 12:22
|
Vissza »
|
|
Önállóságra itélve (2. rész)
|
alc.Gazdálkodók prés alatt A következmény ma már nyilvánvaló. Az élelmiszer-gazdaság összes jövedelme 1980 óta változatlan, az üzemek közötti differenciálódás erőteljesebb lett, a középmezőnyből egyre többen lemorzsolódtak. A gazdaságok több mint harmada állandó, napi fizetési nehézségekkel küszködik, egy részük megkezdte a vagyon felélését. Termelőeszközeik elhasználódtak, a jövőbe vetett hitük megcsappant; s ezek együttesen csak a termelés csökkentéséhez vezethetnek. A jelenlegi helyzetben a kilátások sem kedvezők, hiszen a termelés élénkülését két tendencia, az emelkedő kamatlábak és a mérséklődő jövedelmezőség feltétlenül akadályozza. Napjainkban az agrártermelés jövedelmezősége 4-5 százalékos, s ezt a pénzügyileg legyengült gazdaságoknak nehezen hozzáférhető hitelből és annak 23-25 százalékos kamatterhével együtt kellene finansziroznia. Időnként áltatjuk magunkat, s a kormány is fönntartotta a változások látszatát. A nyolcvanas évek közepén a mezőgazdasági termékek hatvan százalékának árát még központilag állapitották meg. Ehhez képest valóban előny, hogy ez az arány mostanáig tiz százalék alá csökkent. A kirakatba illő változásnak tartalmi gyengéje, hogy a szabad áras termékek több mint kétharmada árbejelentésre kötelezett. Ez persze azt is jelenti, hogy változatlanul nem a termelők döntenek értékesitési áraikról, hanem fölöttük, sajátos szempontokból vezérelve határoznak. Kétségtelen, hogy a sajátos szempontok legerősebbike a szociálpolitikai. Nem vitatható, Magyarországon az élelmiszer drága, az átlagos jövedelmek növekvő arányát költik megélhetésükre a családok. A drágaság persze ,,csak,, a személyi jövedelmekhez képest érvényes, az előállitás költségeihez viszonyitva már ,,áron aluli,, az élelmiszer. Az ellentmondást jól szemlélteti, ha példaként a szomszédos Ausztriához hasonlitjuk magunkat. Egy órai munkabérért a magyar fogyasztó egyharmad mennyiségü élelmiszert tud vásárolni nyugati szomszédunkhoz képest; noha nálunk egységnyi élelmiszer megközelitően a felébe kerül, mint náluk. alc. A működésképtelenség árnyéka Nyilvánvaló, hogy ilyen torzításokkal terhelve csak a müködésképtelenséghez vezethet egy ágazat pályája. Az elhibázott gazdaság- és szociálpolitika terheinek egy részét az egy évtizede még viszonylag jól prosperáló mezőgazdaságra rakták, gyengitve, sok helyütt összeroppantva a prosperitást. A gazdálkodás ésszerü szabályait megkerülve lehetett boldogulni, de ezt a személyes kapcsolatokon nyugvó érdekérvényesitő képesség rendezte. A mezőgazdaság általános érdekeinek képviselete elmaradt, az ágazat következetesen hanyatlott. (folyt. köv.)
1989. július 4., kedd 12:23
|
Vissza »
|
|
Önállóságra itélve (3. rész)
|
A megújuló agrárpolitika keretei elvben lehetővé teszik a mezőgazdaság talpraállását, majd fejlődését. A gyakorlati megvalósitáshoz azonban megkerülhetetlen az ágazat ár- és jövedelmi viszonyainak felülvizsgálata, hiszen a mai mélyponton az önállóság, a kezdeményezőkészség nem adhat elé lendületet az emelkedéshez. Változatlan helyzetben az önállóság inkább itélet, mint a prosperitás kezdete. (MTI-Press) FJ/fe F.J.
1989. július 4., kedd 12:26
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok Csuvacs János vagyok az Autórádió című műsorukhoz szeretnék saját véleményt elmondani. Ezelőtt pár évvel az előtt ugy érzem sokkal több autótesztet, kisautó tesztet, új kis, középnagyságú autókat mutattak be, mint az új műsorban. Az új műsor vezetése megváltozott, vidámabb a régihez képest, de mint hogy ha ez az autóknak a rovására menne, és személy szerint szeretném, ha többet mutatnának be, főleg olyan kis autókról, ami nekünk magyaroknak tulajdonképpen jobban elérhető. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|