|
|
|
|
Romániai útijegyzet (1.rész)
|
1989 július 16. /MTI-PRESS/- Friss hír a statisztika világából: drasztikusan, 32 százalékkal visszaesett a Romániába kiutazó magyarok száma. Alábbi írásunk szerzője nem tartozik azok közé, akik itthon maradtak: igaz, látogatása hivatalos volt. Élményeinek egy szeletét az alábbiakban megosztja a nyilvánossággal.
- Mario vezet. Az ébredező városban helyenként 110-re is felgyorsít. Bár errefelé - a korlátozó intézkedések miatt - az otthoninál kisebb a forgalom, azért a mutatványt így is sokan megcsodálják. Az üzletek előtt kígyózó sorokból megtört tekintetek merednek utánunk. A járdákon, az útkereszteződésekben a közrend őrei, akikből annyi posztol ebben a városban, hogy az először erre járó idegen rendkívüli állapotot sejt. De Mariót ez nem zavarja. A rendőrök ugyanis, ahelyett, hogy üldözésünkre indulnának, már messziről tisztelgésre emelik a kezüket. Ez persze nem nekünk szól. A kocsi, amit Mario vezet, piros, elöl-hátul rikító szinű sóárga rendszámtáblával. Az pedig a kiválasztottaké, akiknek minden, vagy talán még ennél is több - megengedett. Legalábbis erről sustorognak nekünk helyi kísérőink, mindig biztos távolságra az illetéktelen fülektől, a besúgók hadától. Mario biztosan vezet. Stílusán érződik, hogy nem valamiféle egyszerű tanfolyamon kapott kiképzést. Időről-időre gumibotot dug ki a nyitott ablakon - azt meséli egy rendőrtől ,,szerezte,, - és kaszáló mozdulatokkal szorítja le az útról a szembejövő járműveket. Mario apró termetű, fekete szemű, fekete hajú, 40-esnek tűnik. Nemcsak jó pilóta, hanem kiváló pszichológus is. Amikor vidékre megyünk, nappal is bekapcsolva tartja a fényszórókat. Ha a távolban feltűnik egy-egy rendkőrkocsi mellett vigyázó egyenruhás - és ez elég gyakori látvány, hiszen ebben az országban a rend és a fegyelem a két legfontosabb jelszó -, Mario felgyorsít és veszettül nyomja a dudát. A rend őre láthatóan elbizonytalanodik. Aztán a legegyszerűbb módszert választja. Haptákba vágja magát. A következő őrt álló, néhány kilométerrel arrább, már messziről tiszteleg, nyilván URH-n értesítették a rikító rendszámtáblájú kocsi érkezéséről. Mariot még sohasem merészelték megbüntetni gyorshajtásért. Azt mesélik róla, gyakran a rendőröket is szidalmazza és azzal fenyegeti őket, hogy hamar megszabadulhatnak váll-lapjaiktól. Mariot csak egyvalaki állíthatja meg. A városban, ahol elszállásoltak bennünket, napról-napra, a legváratlanabb időpontokban lezárják az utcákat. Ilyenkor a forgalom félórákra-órákra megbénul. Az autóbuszokról és a villamosokról fürtökben lógnak az emberek. (folyt.)
1989. július 16., vasárnap 10:23
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok Csuvacs János vagyok az Autórádió című műsorukhoz szeretnék saját véleményt elmondani. Ezelőtt pár évvel az előtt ugy érzem sokkal több autótesztet, kisautó tesztet, új kis, középnagyságú autókat mutattak be, mint az új műsorban. Az új műsor vezetése megváltozott, vidámabb a régihez képest, de mint hogy ha ez az autóknak a rovására menne, és személy szerint szeretném, ha többet mutatnának be, főleg olyan kis autókról, ami nekünk magyaroknak tulajdonképpen jobban elérhető. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|