|
|
 |
|
 |
Hidak a jövőbe? 2.
|
Az ország nehéz gazdasági helyzetére való hivatkozással a
világkiállítás mellett szól az az érv is, hogy enélkül nem lenne mód
a közlekedési, távközlési, kereskedelmi, vendéglátóipari és
idegenforgalmi infrastruktúra átfogó, nagymértékű fejlesztésére.
Ebben az érvelésben ugyan van némi igazság, csak éppen mintha mindez
valamiféle önzsarolással probálná befolyásolni a közvéleményt.
Vagyis: a világkiállítás nélkül az infrastruktúra fejlesztésére nem
jutna pénz. Ugyanehhez a kérdéskörhöz tartozik az is, hogy eddig a
szűkösen csordogáló külföldi tőke a világkiállítási perspektíva
hiánya miatt nem tudott nagy folyammá duzzadni. Még a laikusok is
tudják, hogy ez kissé máshogy van, hiszen épp a távol-keleti
országok szolgálnak jó példával arra, hogy több milliárdnyi működő
tőke importja is lehetséges világkiállítás nélkül.
A teljesség kedvéért azonban mindehhez azt is hozzá kell tenni,
hogy egy ilyen rendezvénysorozat reklámhatásának vonzereje
valószínűleg az eddigieknél jobban bekapcsolná a külföldi tőkét a
magyar infrasruktúra-fejlesztésbe.
A világkiállításra felépülő utak, szállodák és más létesítmények
egyébként is szükségesek az ország modernizációjához, s ezek a
létesítmények megmaradnak és a későbbiekben hasznosíthatók. Itt csak
arra volna célszerű figyelni, hogy ha az ennek nyomán keletkező
haszon a világkiállítás bevételeit gyarapítja, akkor a létesítéshez
szükséges forrásokat a költségek között kell számbavenni. És mind
ez ideig inkább az a gyakorlat, hogy a hozamokat nagyvonalúan, a
költségeket szűkkeblűen mérik fel a világkiállítás mellett érvelő
személyek és szervezetek.
Kardinális érv - ugyancsak a rendezvény mellett -, hogy ez
üzleti sikert hozó nyereséges vagy azzá tehető vállalkozás. Nos
erről csak annyit, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a
világkiállítások nagyrészt nem eredendően üzleti rendezvények,
melyek többnyire nem is hoztak hasznot. A fentebb említett 13
kiállításból például 11 pénzügyi kudarcnak bizonyult. S így - épp a
nehéz gazdasági helyzet okán - számolni kellene azzal hogy a
Világkiállítás veszteséggel jár, miközben az amúgy is szűkös
forrásokat "fogyasztjuk" el általa. (folyt.)
1989. július 3., hétfő 13:13
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek - A hatalmi kötélhúzás
"Ama július elejének volt más, máig ható eseménye is. Az egykori KISZ jogutódja - a Demisz - akkor ismerte be, hogy eladta Duna-parti székházát 800 millió forintért."
SZER-hallgató telefonja:
"Itt Gombár Gábor St. Gallen Svájcból beszélek. Azt szeretném mondani,hogy tudnának e egy olyant csinálni, a televizió adásban, mint a SZER, ami aztán végülis a későbbiek folyamán a magyar állam tulajdonába menne át, és addig viszont a románoknak, cseheknek is sugározna műsort magyar nyelven, úgy hogy a magyar kisebbség is tudná a volt magyar területeken fogni. Ez ilyen úgynevezett műholdas program, valamint rendes adóállomás, biztos a magyar állam megengedné, és a későbbiek folyamán, ha tárgyalnának átmenne a magyar állam tulajdonába, ami egy komoly dolog volna, a mai gazdasági helyzetben egy adóállomás ugye egy komplett több adóval sugárzó tehát ha ezt megbeszélnék az amerikai elnökkel, amikor idejön és gondoltam, hogy önök ezt jobban el tudnák intézni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|