|
|
|
|
A ,,mosolytalan ember,, halála (2.rész)
|
Gromiko ezek után nemcsak az amerikai elnökök tárgyaló partnere lett: az SZKP négy egymást követő vezetője számította őt legközelebbi tanácsadói közé. A mosolytalan emberről sohasem lehetett tudni, hogy politikacsináló-e, vagy csupán végrehajtó. Nyilatkozatai mindíg híven tükrözték az éppen időszerű szovjet álláspontot - ha az változott, változott Gromiko szóhasználata is. Saját hangon ritkán szólt: beszédeiben a szovjet politikai vezetőket idézte, a személyes hangvétel mindíg távol állt tőle. Ennek ellenére is általában a békés egymás mellett élés politikájának szóvivői közé sorolták, hiszen alapvető része volt az az első szovjet-amerikai megállapodások kidolgozásában. S politikai súlya is folyamatosan nőtt: tagja lett az SZKP KB Politikai Bizottságának, előkészítője nem egy fontos és a világpolitikában fordulatot hozó látogatásnak, tanácskozásnak, döntésnek. Az elegáns, angolul kitűnően beszélő - nem egyszer a hivatalos tolmácsot kiigazító - szovjet külügyminiszter bejárta az egész világot. A három évtized, amelyet a kormányzatban töltött, az az időszak volt, amikor a Szovjetunió immár katonai és egyben diplomáciai nagyhatalomként lépett fel a nemzetközi porondon - s ezeket a törekvéseket Gromiko képviselte. S mivel e korszakban, a békés egymás mellett élés politikájának minden pozitív, előremutató lépése mellett, sok volt az elutasítás, a gyanakvás, a bizalmatlanság, Gromikonak kellett kimondania a nemet sok alkalommal, - igy lett belőle Mr. Nyet. Pedig legalább ilyen gyakran mondott igent is, ha országa érdeke úgy kívánta, hiszen másképpen nem jutott volna el a világ abba a szakaszba, amelynek egyik eredménye ma már a Gorbacsov által elővezetett ,,új szovjet gondolkodás,,, a szovjet világpolitikai koncepció, a diplomácia új korszaka. Andrej Gromiko helyére ebben a szakaszban már új ember került. A szovjet vezetésben azonban még továbbra is volt helye. A nyugati sajtó annak idején azt írta, része volt abban, hogy a párt élére Mihail Gorbacsov került, s ha politikai kezdeményezéseit nem is mindenben osztotta, az új vezetés kész volt arra, hogy a nemzetközi életben szerzett nagy tekintélyét még továbbra is felhasználja, a Legfelsőbb Tanács elnökének akkori, többnyire csak formális, de mégis államfői feladatot jelentő posztján. (folyt.)
1989. július 3., hétfő 10:59
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek - A hatalmi kötélhúzás
"Ama július elejének volt más, máig ható eseménye is. Az egykori KISZ jogutódja - a Demisz - akkor ismerte be, hogy eladta Duna-parti székházát 800 millió forintért."
SZER-hallgató telefonja:
"Itt Gombár Gábor St. Gallen Svájcból beszélek. Azt szeretném mondani,hogy tudnának e egy olyant csinálni, a televizió adásban, mint a SZER, ami aztán végülis a későbbiek folyamán a magyar állam tulajdonába menne át, és addig viszont a románoknak, cseheknek is sugározna műsort magyar nyelven, úgy hogy a magyar kisebbség is tudná a volt magyar területeken fogni. Ez ilyen úgynevezett műholdas program, valamint rendes adóállomás, biztos a magyar állam megengedné, és a későbbiek folyamán, ha tárgyalnának átmenne a magyar állam tulajdonába, ami egy komoly dolog volna, a mai gazdasági helyzetben egy adóállomás ugye egy komplett több adóval sugárzó tehát ha ezt megbeszélnék az amerikai elnökkel, amikor idejön és gondoltam, hogy önök ezt jobban el tudnák intézni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|