|
|
|
|
Billegő kerekasztal (1.rész)
|
Varsó, 1989. július 3. hétfő (MTI-Panoráma)
Lengyelországban recsegnek, ropognak a kerekasztalnál kidolgozott politikai paktum eresztékei, miután a Lengyel Egyesült Munkáspárt nem csak az ellenzék jóindulatától független, tehát minden körülmények között működni képes kormányt, de a következő szabad választásokig tartó átmeneti időszak stabilitását szavatolni hivatott köztársasági elnököt sem képes kiállítani, mégpedig saját szövetségesei makacskodása miatt. Úgy tűnik, hogy a LEMP komoly taktikai hibát követett el, amikor nem dolgozott ki ugyanolyan megállapodást saját szövetségeseivel, mint amilyet az ellenzékkel írt alá, azaz egy olyan koalíció fennmaradására alapozta saját vezető pozíciójának fenntartását, amely ma sokkal ingatagabbnak latszik, mint a LEMP és a Szolidaritás megegyezése. A koalíció országos listán indult jelöltjeinek kibukásakor is a Szolidaritás ,,jóindulatú közreműködésére,, volt szükség ahhoz, hogy a LEMP és szövetségesei ne veszítsenek el 33 képviselői helyet az alsóházban és úgy látszik - parlamenti arritmetika ide, parlamenti arritmetika oda - a köztársasági elnökjelölt elfogadtatása sem megy a Szolidaritással való tárgyalások nélkül. A Szolidaritás elsöprő választási győzelme miatt először a koalíció kormányképes parlamenti többsége ingott meg, hiszen az alsóházban a koalíciónak nincs meg a kétharmados többsége, ami elengedhetetlen a Szolidaritás által 99 százalékben felügyelt szenátus által visszadobott törvények elfogadtatásához. Most, hogy a parasztpárt és a demokratapárt nem csak, hogy nem vonult fel egységesen Wojciech Jaruzelski köztársasági elnöki jelöltsége mellett, de többé kevésbé nyíltan a koalíció felrúgását tervezi, teljesen a feje tetejére állt a kerekasztalnál kimunkált politikai konszenzus. A két szövetséges párt ,,árulása,, vagy legalábbis megingása a koalíció kérdésében egyáltalán nem véletlen, hiszen a hatalomban való évtizedes részvételük a LEMP árnyékában talán nagyobb politikai ballasztot jelent számukra, mint a gyakorlatilag egyedül kormányzás a LEMP számára, azaz a két kis pártnak létkérdéssé vált a határozott szakítás a múlttal, vagy legalábbis az eddigi koalíciós gyakorlat teljes felülvizsgálása. Ellenkező esetben mindkettőjüknek számolniuk kell azzal, hogy teljesen kiszorulnak a politikai színpadról. Ezért siettek egymást túllicitálva bejelenteni: (folyt.)
1989. július 3., hétfő 10:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Billegő kerekasztal (2.rész)
|
A jövőben a parlament elé kerülő konkrét kérdéseknek megfelelő politikai szövetségeket kívánnak teremteni, akár az ellenzékkel is és nem vállalják a társadalmi rend ,,letéteményeseinek,, szerepét, ,,rendszerpártból,, ,,problémapártokká,, akarnak válni, mégpedig kilépve a ,,rétegpárt,, szabta keretek közül. Közben a saját választási győzelme okozta meglepetésből ocsúdó Szolidaritas kétségtelen örömmel, vagy kárörömmel szemlélheti a koalíció vajudását, ami napról napra növeli Walesáék politikai súlyát, mégpedig anélkül, hogy ezért bármit is tenniük kellene. A Szolidaritás természetesen nem támogatja a LEMP egyetlen esetleges jelöltjét sem, bár Walesa állítólag elfogadhatóbbnak nevezte Kiszczakot, mint Jaruzelskit és parlamenti csoportjának vasárnapi döntése szerint saját jelöltet sem állít. A labda tehát végig a koalíció térfelén pattog, a koalíciós pártoknak kellene nagyon sürgősen megoldást találni a további együttműködés mikéntjére, a köztársasági elnök személyére, mert ellenkező esetben a kerekasztaltól indult történelmi kísérlet, az éppen csak kibontakozó lengyel parlamenti demokrácia, ami eddig - a kapkodás és rögtönzések miatt - csak koraszülésnek tűnt, esetleg halva születéssé válik. Annál is inkább, mert a zsenge lengyel pluralizmusra nem csak az azonnali működőképtelenség, de az ország katasztrofális gazdasági helyzete is nagy veszélyt jelent. A kormány múlt szombaton bejelentett elkeseredett intézkedése az ár- és bérstopról legjobb esetben a felgyülemlett óriási problémák befagyasztását érheti el, de ez is rendkívül kétséges. Lengyelországnak minél hamarabb működőképes, erős kormányra, legitim köztársasági elnökre van szüksége ahhoz, hogy reális esélye legyen az előtte álló társadalmi-gazdasági és politikai problémák napirendre tűzésére, mert e problémák megoldásához ennél is több kell. Erre a felismerésre alapozva valamennyi parlamenti erőnek, valamennyi legális politikai tényezőnek mérsékletet, felelősségérzetet és nagy fokú rugalmasságot kellene tanúsítania.+++ Zsebesi Zsolt (Varsó), MTI-Panoráma
1989. július 3., hétfő 10:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek - A hatalmi kötélhúzás
"Ama július elejének volt más, máig ható eseménye is. Az egykori KISZ jogutódja - a Demisz - akkor ismerte be, hogy eladta Duna-parti székházát 800 millió forintért."
SZER-hallgató telefonja:
"Itt Gombár Gábor St. Gallen Svájcból beszélek. Azt szeretném mondani,hogy tudnának e egy olyant csinálni, a televizió adásban, mint a SZER, ami aztán végülis a későbbiek folyamán a magyar állam tulajdonába menne át, és addig viszont a románoknak, cseheknek is sugározna műsort magyar nyelven, úgy hogy a magyar kisebbség is tudná a volt magyar területeken fogni. Ez ilyen úgynevezett műholdas program, valamint rendes adóállomás, biztos a magyar állam megengedné, és a későbbiek folyamán, ha tárgyalnának átmenne a magyar állam tulajdonába, ami egy komoly dolog volna, a mai gazdasági helyzetben egy adóállomás ugye egy komplett több adóval sugárzó tehát ha ezt megbeszélnék az amerikai elnökkel, amikor idejön és gondoltam, hogy önök ezt jobban el tudnák intézni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|