|
|
 |
|
 |
- Lármafa - Erdély - 1. folyt.
|
Arról van ugyanis szó, hogy az erdélyi magyarság 18-ig
tulajdonképpen semmilyen fajta kisebbségi, politikai, közösségi
stratégiával nem rendelkezett, egyszerűen nem volt, ahonnan
megtanulja a deffenzív közösség és kultúra védőtechnikákat, amiket
például a szászság 800 év alatt oly magas szintre fejlesztett,
illetve hatékonyan alkalmazott.
Ez az állítás persze furcsán hangzik mindazoknak, akik Erdélyt
mindig is különálló egységként kezelték, valami másnak, nem tisztán
magyarnak tekintették. Századaink során elég sok híve akadt ennek a
nézetnek, aminek legnagyobb tévedése az, hogy egyfelelől nem veszik
figyelembe Erdély sohasem önszántából való függetlenségét, másrészt
leegyszerűsítő, naívan fajvédő színezetű magyarságképet igyekszik
hírdetni.
Az, hogy az erdőn túli térséget nem csak mi laktuk,
természetesen rányomta bélyegét az itteni magyarság kultúrájára, de
ez nemhogy szegényítette volna, hanem igenis gazdagította
összkultúránkat. A történelem szülte körülmények ugyanis lehetővé
tették, hogy a szomszédos, illetve velünk együtt élő népek
kultúrkincséből is beépítsünk a magunkéba, s tettük ezt jóhiszeműen
a gazdagodás és kölcsönösség jegyében. Hisz ezek az átvételek
nemhogy higítottak volna, de nemesítettek, mert akár
jövevényszavainkat belső kulturális törvényszerűségek szűrték,
bomlasztották és gyúrták műveltségünk szerves részévé. A
legkézzelfoghatóbb példa erre a népdal. Szegény az a nép - írja
Bartók -, melynek népzenéjét nem termékenyítették meg más népek
zenéiből való átvételek.
Erdélyi népdal- és népzenekincsünkben jócskán fellelhetők ilyen
elemek, de nem zavaró összevisszaságban, hanem gazdagító,
kiteljesítő fűszerek gyanánt. Mindemelett népzenénk oly mértékben
egységes, annyira egy tőről fakadó, hogy a palóc dudás nyugodtan
zenélhetne együtt a gyimesi furulyással, az alföldi menyecskék
vidáman táncolhatnának a palotaszegi prímás zenéjére, de egy
összmagyar betlehemezésbe sem keverednének hamis hangok. (folyt.)
1989. július 3., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek - A hatalmi kötélhúzás
"Ama július elejének volt más, máig ható eseménye is. Az egykori KISZ jogutódja - a Demisz - akkor ismerte be, hogy eladta Duna-parti székházát 800 millió forintért."
SZER-hallgató telefonja:
"Itt Gombár Gábor St. Gallen Svájcból beszélek. Azt szeretném mondani,hogy tudnának e egy olyant csinálni, a televizió adásban, mint a SZER, ami aztán végülis a későbbiek folyamán a magyar állam tulajdonába menne át, és addig viszont a románoknak, cseheknek is sugározna műsort magyar nyelven, úgy hogy a magyar kisebbség is tudná a volt magyar területeken fogni. Ez ilyen úgynevezett műholdas program, valamint rendes adóállomás, biztos a magyar állam megengedné, és a későbbiek folyamán, ha tárgyalnának átmenne a magyar állam tulajdonába, ami egy komoly dolog volna, a mai gazdasági helyzetben egy adóállomás ugye egy komplett több adóval sugárzó tehát ha ezt megbeszélnék az amerikai elnökkel, amikor idejön és gondoltam, hogy önök ezt jobban el tudnák intézni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|