Rendszerváltás és az MTI

	Gazdaságunk
----------- München, 1990. szeptember 11. (SZER, Magyar híradó) - Tegnap már beszéltünk róla, hogy Budapesten tárgyal a Világbank beruházási csoportja, és tőlük függetlenül amerikai üzletemberek is. Tudjuk, kedvezően ítélik meg hosszú távon hazánk gazdasági helyzetét. A miértre, meg arra, hogyan lehetséges ez, Lengyel Szaniszló keresi a választ: Sajátos gazdaság a magyar, pontosabban sajátos mindaz, ami térségünkben évtizedeken át tervgazdaság néven szerepelt. Még jól emlékezhetünk azokra az időkre, amikor Kelet-Németországot a világ tizedik gazdasági hatalmaként emlegették, és a nyugati baloldal ebben a mesterséges képződményben látta annak vígasztaló bizonyítékát, hogy a szocializmus azért - lám - van ahol működik; tehát ahol nem, ott rosszul csinálják. Napjainkban bontakoznak ki igazán az Ulbricht-Honecker-rezsim által okozott károk iszonyatos méretei, amelyek keletkezése közben Nyugat-Németország évente márkamilliárdokat pumpált az NDK-ba. Ehhez képest Magyarországot valóban nem sikerült teljesen tönkretenni, ami azonban nem a Rákosi-Kádár-vonulat érdeme. A bár tántorgó, de mégiscsak talpon maradás a magyar leleményességének és önkizsákmányolásának köszönhető. A jelenlegi állapotokat egyébként joggal történelmietlenül szemlélő nyugati üzletemberek egy része - mint erről a mostani budapesti konferencia is tanúskodik - derűlátó, és a helyzet javulására számít. Teszi ezt annak ellenére, hogy az elmúlt hetek, hónapok fejleményei sokat rontottak a kibontakozás esélyein. Mint a budapesti Pénzügyminisztérium egyik vezető tisztviselője mondta: az olaj árának emelkedése, az aszály és a KGST-n belüli kereskedelem összeomlása az idén legalább 100 milliárd forint veszteséget fog okozni a magyar nemzetgazdaságnak. (folyt.) 1990. szeptember 11., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Gazdaságunk - 1. folyt.
Mindeközben nyugati adósságállományunk nem csökken, s a piaci kilátások sem lesznek rózsásabbak. Reményt az öngerjesztett konjunktúrához lehetne fűzni, ám ennek feltételrendszerével kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Bod Péter Ákos, a kormány gazdasági fő stratégája szerint a koalíció nem a sokkterápiára kapott felhatalmazást a választóktól idén tavasszal. Antall József miniszterelnök is arról beszélt a nyugati pénzemberek előtt, hogy 3-4 évre van szükség a termelőkapacitás több mint a felének magánkézbe való juttatásához. Vannak, akik ezt a privatizációs ütemet lassúnak tartják. Azzal érvelnek, hogy az állami tulajdonban lévő nagyüzemeket egyszerűen nem lehet talpra állítani, amíg léteznek, csak nyelik a pénzt, amelyet másutt hatékonyabban lehetne befektetni. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az állami tulajdon léte, túlsúlya lélektanilag is taszító hatással van a külföldi tőkére, mert indokoltan vagy indokolatlanul azt sugallja, hogy a demokratikusan megválasztott kormány sem tudott teljesen szakítani a régi beidegződésekkel, lelke mélyén legalábbis etatista. Végezetül pedig a lassú, fokozatos privatizáció ellen hozható föl az az érv is, hogy ma már Magyarországnak vetélkednie kell szomszédaival a külföldi beruházásokért; helyzeti előnye az eddig alkalmazott módszerekkel egyszerűen nem tartósítható. Mindezen argumentumokkal szemben a kormány joggal mutathat rá arra, hogy a válságméretekben alacsonynak mondható inflációs ráta, a munkanélküliek viszonylag csekély száma, a kedvező kereskedelmi mérleg és a közös vállalkozások meredeken emelkedő görbéje az eddigi gazdaságpolitika helyességét igazolja. A lakosság - mondta az iparügyi miniszter - fáradt, nem bírná el a gyorsítást. (folyt.) 1990. szeptember 11., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Gazdaságunk - 2. folyt.
Csakhogy Európa, amely felé törekszünk, nem vár. 1992, az egységes európai piac megteremtésének esztendeje nyakunkon van. Ennek a ténynek persze nem kapkodásra, hanem a prioritások egyértelmű kijelölésére kellene ösztönöznie a kormányt és az egész törvényhozást. A kézenfekvő prioritások közé tartozik a tulajdonviszonyok következetes és azonos elveken nyugvó rendezése, legyen akár földről, házról vagy termelőüzemről szó. Ez az öngerjesztett konjunktúra alapfeltétele és annak biztosítéka, hogy a magyar vállalkozók ne maradjanak hátrányban a külfödiekkel szemben. +++ 1990. szeptember 11., kedd
Vissza »