Rendszerváltás és az MTI

	Hogyan születik az elnöki interjú? (1.rész)
Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Washington, 1989. július 8. szombat (MTI-tud) - Hivatalban lévő amerikai elnök még nem járt hazánkban - és nem adott külön nyilatkozatot magyar újságíróknak. A négytagú csoport így az egyedülálló alkalom kellemesen feszült légkörében várakozott a Fehér Ház betonoszlopokkal védett bejáratánál. A feszültség mindenesetre kellemetlenre váltott, amikor kiderült, hogy illetékesek feledékenységéből nevük nem volt a titkosszolgálat számítógépében, így hasztalan hivatkoztak arra, hogy most éppen őket várja az elnök... Ideges telefonálgatások után végülis még éppen idejében tárhatta ki előttük a bejárati ajtót a kétméteres tengerészgyalogos, aki azután mozdulatlanul silbakolt tovább nyakig gombolt egyenruhájában a 35 fokos párás hőségben. X X X Ama bizonyos ,,ovális iroda,, , az elnök munkaszobája előtt, a folyosón antik székeken várakoznak a vendégek. A sajtófőnök felhívja a figyelmet, hogyan mutatkozzunk be az elnöknek (elég a név, arról, ki melyik szerkesztőséget képviseli, már tájékoztatták) és kéri a kismagnók, fényképezőgépek mellőzését, a kézitáskák leadását a fekete altiszt őrizte ruhatárban. Akár ne is jegyzeteljünk - a Fehér Ház mindent rögzít. Néhány perces várakozás után indulhat a menet: George Bush a bejáratnál fogadja látogatóit, szívélyes, közvetlen. Az újságíró némi tapasztalatok birtokában pontosan tudja, mikor ,,hivatalból,, barátságos, erőltetten kedélyes a politikus - és mikor fakad az annak emberi egyéniségéből. Jóllehet George Bush vérbeli és rutinos politikus, nyilvánvaló, hogy eredendően közvetlen, barátságos, az emberek iránt érdeklődő egyéniség. (folyt.) 1989. július 8., szombat 07:24
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Hogyan születik az elnöki interjú? (2.rész)
Házigazda és vendégek az előre kialakított rend szerint letelepednek: a rangban nem is, de korban vezető hírügynökségi ember az elnök jobbjára kerül, a többiek az övező pamlagokra. Bush bemutat két további, a vendégek számára váratlan, de persze jólismert részvevőt: Brent Scowcroft, nemzetbiztonsági tanácsadót és John Sununut, a fehér házi apparátus vezetőjét. Bush két bizalmasa csak arra lehet kiváncsi, hogy mire kiváncsiak a magyarok, hiszen az elnök válaszait, amelyek kialakításában az előző órában alkalmasint résztvettek, nyilván ismerik. Leül Marlin Fitzwater, a testes, türelméről és humoráról ismert sajtófőnök, akit még Reagan elnöktől ,,örökölt,, az utód. Velünk szemben, az elnöki íróasztal mögött, az ablak előtt még egy tanu áll s figyel bennünket, rezzenetlenül: a testőr. X X X Néhány perces bevezető csevegés következik, miközben teát hoznak, a Fehér Ház kék-fehér készletében. Az alkalmi Tv-munkatárs hóhérakasztáson érzi magát: kollegáival most néhány percre nem újságíróként, hanem a közélet szereplőjeként veszik videoszalagra - nem is akármilyen társaságban. Igaz, a dicsőség talmi, hiszen szinte bizonyos, hogy a felvételt soha senki nem fogja látni: ugyanilyen videokazetta készül ugyanis minden hasonló beszélgetésről - az archívum számára. Az érintettek sem kaphatnak belőle, ez pusztán dokumentáció. Sovány vigasz, hogy majdan ez a felvétel is ott lesz, a többiek tízezrei között, a George Bush-levéltárban... A video-stáb távozik, most az elnök baloldalán helyet foglalt hölgy lép munkába: magnója nyeles mikrofonját felénk tartja, kezdődik az interjú. (folyt.) 1989. július 8., szombat 07:26
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Hogyan születik az elnöki interjú? (3.rész)
Az alkalomhoz illő (és egyébként előírt) önuralommal, szép sorban, felváltva tesszük fel a kérdéseket, nem vágva sem az elnök, sem egymás szavába. Előzetesen húsz percet kaptunk (négyen) az interjúra, Fitzwater a harmincadik perc körül szól közbe: - sajnos, be kell fejeznünk, kérem az utolsó kérdést. A soros felteszi, az elnök válaszol, majd emelkedni kezd a székről. A mellette ülő hírügynökségi ember lelki szemei előtt megjelennek amerikai kollegái, akik naponta kiabálva, uram bocsá rikácsolva követelnek mindegyre további válaszokat elnöküktől. A magyar vendég olyasmit mond, hogy ,,mielőtt megköszönném - szabadna egy legeslegutolsót? Mint Sarah McLendon?...,, A fegyver kétélű, a hölgy, a fehér házi sajtógárda veterán tagja ugyanis oly penetránsan erőszakos szokott lenni kérdéseivel, hogy ő az egyetlen, akit a tapintatáról ismert elnök már nyilvánosan leintett. ,,No, maga legalább nem kiabál és gesztikulál... Bush visszaül: kérdezzen. X X X A gárda, amely végülis 40 percet töltött az ovális irodában, elégedetten távozik, Fitzwater kacsint - rendben volt. Az MTI irodájában a fax-készülékre a Fehér Ház hamarosan leadja az interjú teljes, nyers angol szövegét, fordítás, szerkesztés következik, óraszám. George Bush kitűnő szónok, lebilincselő csevegő, ám a lap-interjú nemcsak hű, hanem feszes, közérthető szöveget igényel. Végre telexen Budapestre indul az anyag s a négyes már látja magát a szombati napilapok címoldalán, amint - feltehetően életükben először és utoljára - az amerikai elnöknél feszítenek. Nem láthatták, a szöveggel párhuzamosan igért fehér házi fotók tévedésből csak három hét múlva készülnek majd el. Ami persze a magyar olvasókat bizonyosan hidegen hagyta...+++ 1989. július 8., szombat 07:29
Vissza » A hírhez kapcsolódik »