|
|
 |
|
 |
A mai fiatalok
|
München, 1989. július 2. (SZER, Zene, szó) - Babilon - régiesebb
nevén Bábel - egy, a Szentírásban rögzített történetről lett híres:
a meg nem épült torony történetéről. Az a torony pedig azért nem
épülhetett meg, mert az Ú, megharagudván dölyfös építőire,
összezavarta nyelvüket, s ezentúl nem értették egymás szavát.
Eszembe jutott egy kérdés.
Vajon nem hasonló zűrzavar vár reánk is? Mi vajon otthonos kis
Babilonunkban értjük-e, mit mond a másik? Éppen ezért következzen
egy kísérlet: megértjük-e egy sokat próbált, korosodó munkásember
szavait. Remélem, hiszen ő nem más, mint az 1956-ban megalakult
Nagy-Budapesti Munkástanács választott vezetője, Rácz Sándor.
Az első kérdésem az egyik lelgkiszolgáltatottabb réteg, a mai
munkásfiatalság helyzetére vonatkozott. Hogyan látja Rácz Sándor az
ő helyzetüket?
- Ahogy az egész magyar társadalomnak katasztrofális a helyzete,
ebben a magyar ifjúságé a legsúlyosabb, mert minden társadalom
jövőjét az ifjúság hordozza. Ha mi most tönkretesszük,
elbizonytalanítjuk az ifjúságunkat, akkor a magyar jövőt tesszük
tönkre és bizonytalanná. Ez az egyik nagy bűne a mai átmeneti
állapotnak, mert éppen ebben az átmenetben a fiatalok kerülnek abba
a bizonytalan állapotba, amelyben veszélyeztetik az ő jövőjüket.
Itt nem lehet erről vonatkoztatni: egyik vagy másik csoport
szakmunkás vagy segédmunkás, iskolai tanuló vagy főiskolai,
egyetemsita. Mindannyiukra ugyanaz a súlyos társadalmi nyomás
nehezedik. Ha az egyetemről kijön, ugyanúgy munkanélküli lehet, mint
aki az inaséveket tölti. Tehát ez elviselhetetlen súlyos gondja a
mai magyar társadalomnak, és nem lehet tovább húzogatni. Ezt kell
elsősorban felvállalni és megoldani. Erre is kínálkozik különféle
lehetőség. Ehhez szabadság kell. És az ifjúságnak megengedni, hogy
szbadon válasszon abban a térségben életet, amelybe beleszületett.
(folyt.)
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|