Rendszerváltás és az MTI

	Berecz Frigyes interjúja
London, 1989. március 9. (BBC, Panoráma) - Magyar ipari küldöttség jár a héten Angliában, és ezzel egyidőben itt volt Berecz Frigyes iparügyi miniszter is. Bár kevésbé kerülnénk a rivaldafénybe, de fontos: néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen dolgok történnek Magyarországon gazdasági téren is. A miniszter ma délután bejött stúdiónkba; az érdembeli megbeszéléseknek már vége, és itt beszélgettem vele. - Miniszter Úr! A magyar ipari küldöttséggel együtt jött Londonba. Mi angliai látogatásának a célja? - Alapvetően az a célunk, hogy megkeressük a lehetőségét a gazdasági kapcsolatunk bővítésének. A mi látogatásunk összhangban a múlt év elején tartott miniszterelnöki látogatással. Akkor az Önök miniszterelnök-asszonya és a mi miniszterelnökünk, Grósz úr elhatározta a gazdasági kapcsolatok bővítését is a kapcsolatok általános javítása keretében. Ezt követően számos felső szintű találkozóra került sor. Önöktől is jártak többen országunkban, tőlünk is nem én vagyok az első tagja a kormánynak, beleilleszkedik ez a látogatás ebbe folyamatba. - Milyenek most a brit-magyar gazdasági kapcsolatok? Előtte mindig arról volt szó, hogy sokkal több a lehetőség, mint amit kihasználnak. - Én úgy gondolom hogy javulóak, mert a forgalom adatai egyértelműen azt mutatják, hogy 1988-ban 1987-hez képest egy számottevő fejlődés történt mind az export-, mind az importkapcsolatokban. Örömünkre a magyar export talán még jobban fejlődött mint a magyar import az Önök országából - gondolom hogy itt ezt majd igyekeznek kiegyensúlyozni. 100 millió font körüli az oldalankénti forgalom, tehát az együttes fogalom meghaladja mostmár a 200 millió fontot. Új momentum ebben a kapcsolatban, hogy az egyszeri áruforgalmi kapcsolatok mellett megjelent az igény közös vállalatok alapítására. Ebben eddig az angol-magyar kapcsolatok nem jártak az élen, de most számos ilyen közös vállalkozásról esik szó - úgy tűnik hogy itt is megindult egy fellendülés ezen a területen. - A kereskedelmi, az ipari küldöttségnek a hétfői fogadásán elsősorban közös vállalkozásokról beszéltek, de tudott, hogy vevőt keresnek, vagy társat keresnek sok nagy magyar ipari vállalathoz. Úgy tudom 51 vállalat szerepel a listán. Erről is folyik tárgyalás? - Igen. Úgy fogalmaznék, hogy az első lista amit a múlt év közepe táján összeállítottunk, az 51-re sikeredett, most valamivel kevesebb vállalat van azon a listán amit itt az angol üzletembereknek, velünk tárgyaló vezető partnereknek átadtunk, mert néhány vállalatnak már konkrét tárgyalása van. Nem ajánlottuk ki két helyre, néhány vállalat visszalépett. 35-40 körüli vállalat az, aki angol üzletemberekkel is szeretne még kapcsolatot teremteni és ezeknek a listáját adtuk át most ebből az alkalomból. - Én rendkívül nagy horderejű döntésnek tartom. Mikor született erről határozat, hogy a Nyugat felé megpróbálják ilyen nagy módon megnyitni? - A politikai döntés régebben megszületett. Az a gyakorlati döntés, hogy ennek az útját megnyissák és konkrét tárgyalások legyenek, meglegyenek hozzá a megfelelő törvényes keretek, jogi szabályok, pénzügyi szabályok - ezeket együttesen a magyar politikai vezetés és a kormányzat a múlt év közepe körül teremtette meg. Ez számos törvény és rendelet együttműködésében születhetett meg. Nem egyetlen döntés volt. - A politikai élet rendkívül gyors ütemben változik Magyarországon. Minden nap van valami óriásinak tartható fejlemény. Ilyen körülmények között hogy lehet jó és következetes gazdaságpolitikát kialakítani és követni? - Ez nagyon nehéz kérdés. Úgy tudok rá válaszolni, hogy itt a politikai helyzet és a gazdasági helyzet egymás foglyai. Ezt úgy értem, hogy ez a nehéz politikai helyzet ami most kialakult - ez elsősorban amiatt indult meg, mert a nyolcvanas évek elején a gazdaság fejlődése megtorpant, az életszínvonal fejlődése lefékeződött majd visszaesett, emiatt kibontakozott egy nagyón-nagy elégedetlenség a magyar társadalomban, ebből az elégedetlenségből pedig egy egyre növekvő nyomás alakult ki a politikára. Tehát úgy tűnik a dolgok felszínén, hogy a gazdaság kényszerítette a politikát változásra. Másfelől azt kell mondani, hogy jelentős politikai változást gazdasági tejesítménynövekedés nélkül nem lehet elérni. Ezt tehát: egy ilyen kölcsönhatás, együtt kell megoldani ezeket a kérdéseket. - De a politikai forrongás miatt nem lett árvagyerek a gazdaságpolitika? - Hát nem is árvagyerek, feltétlen mi is azt szeretnénk elérni, hogy olyan megoldást keressünk, hogy újra ösztönzött legyen Magyarországon a befektetés. Mindenképpen elsődlegesnek tartjuk a számos együtt jelenlévő kérdés között hogy ezt oldjuk meg. Véleményünk szerint, anélkül hogy valamilyen módon külső tőkét ne vinnénk a gazdaságba ezt a kérdést nem tudjuk megoldani. Külső tőke alatt érjük azt is, ami a magyar gazdaság, sőt a magyar társadalom egészében, részben láthatóan, részben lappangó módon jelen van. Ezt szeretnénk mobilizálni. De ez sem lesz elegendő. Feltétlenül szeretnénk, ha a külföldi tőke egyre nagyobb mértékben áramlana a magyar gazdaságba, és adná azt az impulzust, amivel a gazdaság fejlődését újra meg lehet lendíteni. - A londoni gazdasági napilapnak a mai számában van egy rövid hír arról, hogy szeretnék megváltoztatni a kereskedelmi elszámolási rendszert a Szovjetunióval, hogy ezentúl keményvalutában egyenlítsék ki a nem katonai fontosságú cikkeknek a kereskedelmét. Ehhez mit tudna hozzátenni? - Erre azt szeretném mondani, hogy a magyar kormányzat elsők között vetette fel, hogy a KGST egészében teremtsük meg azokat a viszonyokat, ami egy piacgazdaságra jellemző, tehát legyen valós pénz, a szállítások különbségeit - ha azok nem egyenlíthetők ki - olyan pénzben lehessen elszámolni, amit az adott ország piacán más valamire el lehet költeni. Ezt, úgy tűnik hogy - mivel az országok szemlélete, álláspontja eléggé eltérő és a gazdasági helyzetük is eltérő - egyik napról a másikra, sőt egyik évről a másikra sem lehet létrehozni. Bár nekem meggyőződésem, hogy ez a kilencvenes évek folyamán a KGST-ben is létre fog jönni. De arra van lehetőség, hogy kétoldalú kapcsolatokban ezt a kialakítást meggyorsítsuk, és mind a Szovjetunió, mint a Magyar Népköztársaság keresi a lehetőségét, hogy ezt megteremtse. Tehát nem titok, hogy erről jelenleg tárgyalások folynak a Szovjetunióval, hogy ennek a feltételeit megteremtsük. Más KGST-országgal is létrehozunk ilyen kapcsolatot, de hát a szovjet gazdasággal kialakított kapcsolat a nagyságrendjénél fogva meghatározza tulajdonképpen az egész szocialista piaci helyzetünket. - Nyugati üzleti körökben általában nagy bukkanónak találták a bürokráciát. Magyarországgal többek között kellett kereskedniök, megállapodásokat aláírni. Próbálnak valamit elérni kifejezetten a bürokrácia csökkentésére? - Próbálunk elérni - bár ez rendkívül nehéz küzdelem, hiszen a bürokrácia mint háló, azokat is körülveszi, akik létrehozták. Én úgy gondolom, hogy a bürokrácia az intézményrendszer, törvények és jogszabályok rendszere, és bürokratává vált emberek, személyiségek rendszeréből tevődik össze. Minden területen meg kell kezdeni a harcot a bürokrácia ellen. Legegyszerűbben véleményünk szerint úgy, hogyha a fölösleges törvényeket, rendeleteket, szabályokat megszüntetjük, lebontjuk, egyszerűbb, áttekinthetőbb, egymással jó összhangban lévő szabályokkal helyettesítjük ezeket. Ilyen tudatos törekvés a magyar kormányzat részerői van, otthon jó magyar kifejezéssel deregulációnak hívjuk ezt a folyamatot, hogy ezt a rengeteg egymásnak ellentmondó törvényt lebontsuk. Napirenden van a kormányzat intézményrendszerének az átalakítása is. Ezen a területen már számos lépés történt. Intézmények összevonása, ezzel együtt az intézmények létszámának a csökkentésével, közbenső intézmények, áttétel-jellegű intézmények megszüntetésével, amelyek a kormány meg a vállalkozások közé ékelődtek, és napirenden van a személyi változás, elsősorban a vezetői területeken. Lényeges hogy felerősödjék ez a folyamat, bár az ipar területén ez évente körülbelül 15 százalék cserélődést jelent hosszú idő átlagában. +++ 1989. március 9., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »