|
|
 |
|
 |
Erdélyi menekültek nyílt levele Bush elnökhöz (1.rész) (OS)
|
1989. július 13. csütörtök - Mélyen Tisztelt Elnök Úr
Mi, a Menekültek Országos Szövetsége főként az Erdélyből
szököttek nevében szorongva ragadtunk tollat megkeresésére.
Bátorít bennünket a zuhogó esőben is kisugárzó személyes
optimizmusa, életösztöne és emberiessége, családszeretete, békeharca
és következetes politikája. Visszatart viszont a Romániában átélt
félelem, az emberi jogok sárba tiprása, a szétszakadt családok
féltése az erőszaktól. A menekült magyar, szász, román nemzetiségű
honfitársaink a határon ma már halálfélelem nélkül szöknek át, bízva
a Magyar Népköztársaság segítségében, a nemzetközi összefogásban, s
most már az Ön személyiségében.
Több tízezer menekült könnyes szemmel figyelte Barbara asszony
határozott fellépésést, a családjukat bemutató filmeket,
találkozásukat a Lech Walesa családdal. Ilyenkor otthon hagyott,
megfélemlített, megfigyelés alatt álló, éhező szüleinkre,
nagyszülőkre gondolunk, és magunkban csendesen beszélgetünk apátlan
vagy anyátlan gyermekeinkkel, akik csak hiányunkat tudják felfogni,
de okát még nem, pedig elsősorban értük, jövőjükért menekültünk.
Sokan tévedtünk, mert nemzetközi összefogásra is csak kevesen
ölelhették át szeretteiket Magyarországon.
Mi, az Erdélyből menekültek, még összeszűkült gyomorral,
félelemtől átitatva, hontalanul, napi szellemi és anyagi
feladatokkal küszködve nem politizálunk, de számítunk a reformok, a
nemzetközi összefogás családegyesítő hatására, melyben az Ön
közreműködését is kérjük.
Mi, a nevüket elhallgató menekült magyarok, szászok, románok még
a jég hátán is megélünk és nem halat kérünk, ha halászhálót kapunk
és megtanítanak halászni. Több tucat szakmában, mérnöki, pedagógusi
munkában várakozunk a tőke bizalmára, hogy szabályos társasági
keretek között, gazdasági hitelekkel, támogatásokkal közösen építsük
fel otthonainkat - minden menekültnek testreszabott munkát teremtve.
Egyéni vagy társas vállalkozás, vegyesvállalat keretei között működő
gazdálkodás és személyes jövedelem eredményeiből megszerveznénk
szeretteink élelem-, gyógyszer- és ruhaneműellátását, lelki
gondozását, kikerülve a hivatalos ellentéteket. Otthon sajnos kevés
a hal, és a halász is fogy, mégis az erőszak sülthalat kap. A
helyzeten nem segít a városok, falvak örökbefogadása, szeretteink
csak ránk számítanak. (folyt.köv)
1989. július 13., csütörtök 11:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|