|
|
|
|
A Legfőbb Ügyészség közleménye (1. rész)
|
1989. február 6., hétfő - A Legfőbb Ügyészség tájékozódó vizsgálatot folytatott egyes KISZ-ingatlanok - köztük a szegedi és a bajai KISZ-iskola - tulajdonjogának átruházásval kapcsolatban. A vizsgálat elrendelését több megyei főügyészség kezdeményezte, s indokolták azt a témával foglalkozó újságcikkekben, továbbá az egyes szegedi alternatív szervezetek tiltakozó feljegyzéseiben megfogalmazott törvényességi aggályok is.
A vizsgálat keretében a Legfőbb Ügyészség jelentést kért valamennyi megyei főügyészségtől a területükön lévő KISZ-ingatlanok átruházásáról, beszerezte a szegedi és a bajai ingatlanokra vontakozó szerződéseket, illetve földhivatali iratokat, végül tájékoztatást kért és kapott a KISZ KB gazdasági osztályának vezetőjétől is. Ezek alapján megállapította, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága nemcsak az említett két városban, hanem országosan is rendezni kívánja a KISZ kezelésében, illetve használatában lévő ingatlanok tulajdoni helyzetét. A megkötött szerződések alapján eddig 11 ingatlanra jegyezték be a KISZ KB tulajdonjogát, a többi 40-50 ingatlanra vonatkozó szerződés előkészítése és földhivatali bejegyzése pedig folyamatban van. Az átruházott ingatlanok kezelője minden esetben - a kezelő jogokat eddig is gyakorló - megyei, illetve városi KISZ-bizottság maradt. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a megkötött szerződések a földről szóló 1987. évi I. törvény alapján érvényesek. E törvény 15. paragrafusa 1. bekezdésének b. pontja ugyanis úgy rendelkezik, hogy az ingatlan kezelője a kezelésében lévő ingatlan tulajdonjogát - a különleges rendeltetésű föld és termőföld kivételével - társadalmi szervezetre átruházhatja. A törvény nem tesz különbséget aszerint, hogy a kezelő állami szerv vagy társadalmi szervezet. Az érintett ingatlanok nem minősülnek különleges rendeltetésű, illetve termőföldnek. A földtörvény a tulajdonjog átruházását nem köti ellenértékhez, ezért a 100 forint eszmei vételárnak a szerződésekbe utólag történt beírása szükségtelen volt. A törvény indoklása szerint az állami tulajdon átruházásának új szabályozása elősegíti az ingatlanok jobb hasznosítását és a hatékonyabb gazdálkodást. Az ifjúsági szövetség vezetőinek nyilatkozata szerint a szerződések megkötését éppen e célok megvalósítása érdekében kezdeményezték. (folyt.köv.)
1989. február 6., hétfő 15:44
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Legfőbb Ügyészség közleménye (2. rész)
|
A Legfőbb Ügyészség vizsgálata kiterjedt a Magyar Hírlap 1989. január 27-i számában megjelent ,,Érvek és ellenérvek KISZ-iskola ügyben,, című írásában, továbbá a szegedi alternativ szervezetek beadványában is kifejtett jogi okfejtésre, de a szerződések érvénytelensége ott sem volt megállapítható. Az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló többször módosított 32/1969. IX. 30. kormányszámú rendelet 2. paragrafusának 8. bekezdésében foglalt rendelkezés - amely szerint a társadalmi szervezet a kezelésében lévő házingatlant nem idegenítheti el - ezekre a szerződésekre nem alkalmazható. Ezt a rendelkezést és a földtörvény idézett szakaszát egybevetve megállapítható, hogy a tilalom csak a magánszemélyek részére történő elidegenítésre vonatkozik, és a törvény már e körben is bizonyos kivételeket enged. Jogpolitikai szempontból nem lenne indokolt, hogy egy csaknem 20 évvel korábbi, alacsonyabb szintű jogszabály akadályozza egy törvényi rendelkezés alkalmazását. Nem alaposak a Polgári Törvénykönyv általános rendelkezéseire való hivatkozások sem. Nem állapítható meg ugyanis, hogy a szerződések a társadalom érdekeibe ütköznének, és ezért lennének semmisek. Jelentős társadalmi érdek fűződik ahhoz is, hogy azok a létesítmények, amelyek többségét a KISZ saját erőforrásból, kifejezetten ifjúsági célra építtette, továbbra is az ifjúsági szövetség rendelkezése alatt maradjanak. Végül a jogtalan előnyszerzés, vagy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága szintén nem állapítható meg, mert a földtörvény az ellenérték nélküli átruházást is lehetővé teszi. A kifejtettek alapján a Legfőbb Ügyészség a szerződések érvényességével kapcsolatos törvényességi aggályokat nem osztotta, és ügyészi intézkedésre nem talált alapot. (MTI)
1989. február 6., hétfő 15:46
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|