Rendszerváltás és az MTI

	A KB-ülés közleményéről
München, 1989. augusztus 1. (SZER, Magyar híradó) - Még mindig sokakat foglalkoztat a legutóbbi központi bizottsági ülés után kibocsátott állásfoglalás szövege, lévén, hogy a 4 tagú pártelnökség megválasztása után új helyzet állt elő a hatalom élén is. Mint az ilyenkor szokás, találgatások sora látott napvilágot. Most viszont kommentárt hallanak Gadó Györgytől, budapesti külső munkatársunktól: Ha a pályáján haladó vasúti szerelvényből egy elágazásnál egyszer csak kiválik egy-két kocsi és másfelé indul, úgy ez nem erősíti a közönségnek azt a meggyőződését, hogy a vonatnak határozott menetiránya és menetrendje van. Ha ráadásul a szerelvénynek nemcsak az élén van mozdony, de a végén is, mely visszafelé igyekszik húzni, akkor az utazó közönség jobban fontolja meg, fennmaradjon-e a vonaton. Körülbelül hasonló a helyzet ma az MSZMP-vel. Mozdony, rajta a két masinisztával: Nyerssel és Grósszal mégcsak menne bizonyos irányba - bár nem lehetünk meggyőződve, hogy mindketten ugyanoda akarnak-e jutni -, hanem a szerelvény végében ott erőlködik az ellenmozdony is, melynek Ribánszki Róbert a gépésze, és eközben a Zala megye feliratú kocsi mintha kiszakadna a sorból és másfelé készülne indulni. Az MSZMP Központi Bizottságának július 28-iki üléséről kiadott közlemény nemigen alkalmas a kétségek eloszlatására, amelyek a felemás helyzet láttán támadnak a társadalomban. Mindjárt az első rész leszögezi, hogy a párt vállalja és folytatja Kádár politikai hagyatékából mindazt, ami - úgymond - előremutató. Ezt akár a kegyelet diktálta formális frázisnak is felfoghatnók, ha nem utalna a szöveg a Kádár-temetésre, mint politikai demonstrációra, és nem hangsúlyozná, hogy a kádári örökség - úgymond - maradandó értékei nélkül nincs gyökeres reform. Azt azonban nehéz kitalálni a közleményből, mik lennének ezek az előremutató vonások és maradandó értékek. Kádár állítólagos reálpolitikus tehetsége és a kompromisszumok, amelyek politikai életművét kísérték? Ezek csődbe vittek. Úgynevezett internacionalizmusa, mellyel a szovjet blokkhoz kötözött bennünket? Ez bajaink egyik legfőbb forrása. (folyt.) 1989. augusztus 1., kedd
Vissza »

	- MSZMP-vezetés - 1. folyt.
A közlemény második része, mely külpolitikai kérdésekről szól, még mindig a kommunisták kormányozta országokkal való együttműködés bővítését emlegeti, holott a kapcsolatokat inkább lazítani, csökkenteni kellene, emellett pedig lényegesen át kellene alakítani. A Varsói Szerződés politikai jellegének erősítése, amit a Központi Bizottság szintén szükségesnek mond, csak a katonai jelleggel ellentétbe állítva tekinthető pozitívumnak, az ország szempontjából igazán kedvezőnek azonban ez sem mondható, legalábbis egyértelműleg nem. És hát nyilvánvaló, hogy következetes reformpolitikát folytató magyar kormány nem kerülhet összhangba olyan konzervatív, dogmatikus rezsimekkel, amilyen a kelet-berlini és a prágai, a bukarestiről már nem is szólva. Talán a kommunista udvari etiket tiltja kimondani, de az élni és élni hagyni alighanem a legfőbb bölcsesség, ami a Varsói Szerződés keretében ma irányelvként elfogadható számunkra. Ami a kommunista párt megújulását és az emiatt is esedékes pártkongresszust illeti, figyelmet érdemlő újítás vagy ha úgy tetszik, engedmény, hogy a kongresszuson a küldöttek véleményközösségek szerint is szerveződhetnek. Ez a platformszabadságon túl a frakciók szabadsága felé mutat, noha ezt nem mondja ki, és bizonyossá sem teszi. A kongresszus megnyitásának előrehozatala, vagyis időtartamának megnövelése egy nappal annak a jele, hogy a vezetés hosszas vitákkal számol. Erre annál is több oka van, mivel a Központi Bizottság ülését követően lezajlott a párton belüli reformerek nagy győzelmét hozó pártértekezlet Zala megyében. Ha a zalai többség koncepciója érvényesül, akkor az MSZMP szövetség jellegű, demokratikus párttá alakulhatna át. Erről folyik majd a vita a kommunista reformkörök szeptemberi országos értekezletén is. De ha a zalaiak receptjét nem fogadja el a kongresszus, akkor bekövetkezhet az említett eset, vagyis a szerelvény egy-két vagonja kiválhat a sorból. Magyarul ezt pártszakadásnak nevezik, amit persze egyik fél sem akar, de azért nem tartozik a lehetetlenségek birodalmába. (folyt.) 1989. augusztus 1., kedd
Vissza »

	- MSZMP-vezetés - 2. folyt.
A pártbeli reformkörök megbízottainak Angyalföldön megtartott minapi tanácskozásán sürgették az elhatárolódást az úgymond Ribánszki-féle szélsőségesektől. A közlemény viszont egy szóval sem utal arra, hogy ezek léteznének. Egy lényegileg megújhodott kommunista párt, mely két új lényegénél fogva többé nem is lehet kommunista, csak demokratikus és szocialista, természetesen továbbra is magában foglal és foglalhat majd frakciókat, illetve platformokat, de kérdés, hol a tűréshatár. Ribánszkiék is elférnek-e majd abban a pártban, és ha igen, mekkora lesz a befolyásuk? A Központi Bizottság nem mondta ki egyértelműleg, hogy az MSZMP megszűnik ateista párt lenni, de a tolarenciát és új egyházpolitika szükséges voltát hangsúlyozta. Ugyanakkor viszont változatlanul a marxista világnézet képviselője és terjesztője kíván lenni, vagyis a párt még mindig ideológiai párt marad. Ha mindezeket a felemás vonásokat és tisztázatlanságokat figyelembe vesszük, nem tarthatjuk meggyőzőnek az MSZMP igényét arra, hogy a nemzeti megbékélés nevében együtt ülhesse meg az 56-os forradalom évfordulóját azokkal, akik a forradalmat Kádár nélkül tartják örökségüknek. Napjainkban, amikor, miképp világszerte, úgy nálunk is túlnyomóvá lett a felismerés, hogy a szocializmusról táplált elképzelések illúziók, október 23-ikát sem lehet már a szocialista megújúlásért vívott küzdelem mérföldkövének tekinteni. +++ 1989. augusztus 1., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »