|
|
 |
|
 |
Pártkongresszus - Vadász János
|
------------------------------
München, 1989. október 8. (SZER, Világhíradó) - A kongresszus
még folyik. Jómagam is szeretnék ehhez a furcsa hétvégi
párt-metamorfózishoz néhány gondolatot fűzni.
Ilyen egyszerű lenne az egész? Csak egy bűvészmutatvány kell
hozzá. Figyelem
Van kommunista párt - nincs kommunista párt. Nincs
többé leninista állampárt, mert a történelemben első ízeben
felszámolta önmagát. Figyelem
A jelszó "Világ proletárjai
egyesüljetek
" már nincs is ott a Népszabadság fejlécén. Viszont már
ott van: szocialista napilap. Meghalt az MSZMP - éljen az MSZP, azaz
a Magyar Szocialista Párt, amelyre mostmár ugyebár nyugodtan lehet
szavazni a választásokon, hiszen a nyugat-európai demokratikus
baloldal széles skáláját átfogja, válogatott eszméit-hagyományait
képviseli.
Valóban, ilyen egyszerű? A diktatúrában megőszült hatalmi párt
veszi a kalapját - és marad? Tüntetően távozik és ünnepélyesen belép
- mintha egy forgószínpad két szakasza között közlekedne? Az
emberben felötlik a kérdés: miért nem jutott eszükbe jóval korábban
ez a bűvészmutatvány, ha ilyen egyszerű?
Persze, tudjuk: nem ilyen egyszerű. A mutatvány a kongresszuson
úgy jöhetett létre, hogy a delegátusok döntő többségét kitevő -
korántsem reformista - centrum belátta: az adott helyzetban az
kínálja a hatalom megőrzésének, átmentésének viszonylag legjobb
esélyét, ha közreműködik a reformkörök által kezdeményezett
mutatvány sikerében. Mert így - ha lesz is szakadás - legalább nem a
hatalmi párt kellős közepén következik be. Mert így hivatkozni lehet
arra, hogy az új párt jogutódja az MSZMP-nek, tehát örökölheti tőle
a hatalom kelléktárát, de politikailag meg is lehet tagadni a terhes
örökséget, és nyomban igényt tartani egy másik, sokat ígérő
örökségre, amelyhez ennek a hatalmi pártnak soha nem volt semmi
köze: a nyugat-európai demokratikus baloldal értékeire,
hagyományaira, vívmányaira, hogy aztán a hatalmi párt ennek a
sebtében kisajátított örökségnek a birtokában léphessen az ország
választói elé. (folyt.)
1989. október 8., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. július 1. A Kisgazdapárt legnagyobb egyéniségéről, a sokat szenvedett Kovács Béláról emlékeztek meg sírjánál Kisgazdapárti tagok a pécsi temetőben. Nagyon sokan gyűltünk össze. Az ünnepi beszédet itt is Vörös Vince mondott, én felolvastam Kovács Béla barátjának, párttársának a száműzetésben élő Kővágó József egykori budapesti főpolgármesternek méltató sorait..."
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok Csörsz Lajos vagyok Miskolcról beszélek. Szeretnék érdeklődni, hogy akik leszereltek, bár igaz én is 76-ban leszereltem, hogyan érint bennünket, hogy ha valaki alternatív szolgálatot akar vállalni. Hát nem tudom, hogy valamit tudnának erről nekem mondani, mert érdekelne, hogy ha az ember másként látja a dolgokat, hogy akkor mégis hogyan viszonyulnak az emberhez. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|