|
|
|
|
Végső búcsú Kádár Jánostól - Kolláth Pál búcsúbeszéde (1. rész)
|
1989. július 14., péntek
A Szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Kolláth Pálnak, a Mező Imre úti temetőben elhangzott búcsúbeszédét. Keretet később adunk. x x x Tisztelt Kádár elvtárs Búcsúzni jöttem. Több ezer társam nevében, akik kimondva, kimondatlanul hasonlóan éreztek Ön iránt, mint én. Angyalföldi munkás vagyok. Munkahelyem a Hajógyár, lakóhelyem a XIII. kerület, melyhez Kádár elvtárs is sok szállal kötődött, ahová szinte hazajárt. A környezetemben élők, pártunk tagjai, pártszervezetem, pártonkívüli munkatársaim, ismerőseim szeretetét, tiszteletét, nagyrabecsülését kívánom kifejezni. Az Ön munkássága, élete, szorgalma, töretlen tenni akarása, elkötelezettsége, nemcsak a sajtóból, televízióból jutott el hozzánk. Gyárlátogatásai alkalmával, országgyűlési választó beszédei megtartásakor, találkozásainkkor személyesen győződhettünk meg arról, hogy értünk, velünk a munkásokért dolgozik. Közvetlenségével, egyszerű, közérthető előadásaival, a dolgokat nevén nevező beszédével értünk, hozzánk szólt. Érdeklődése a dolgozók iránt, felelősségérzete sorsunkért nem a hivatásos és fizetett politikus, hanem az osztályából kinevelődött, azt haláláig hűen szolgáló ember becsületessége volt. Szeretik Önt Angyalföldön a munkások, értelmiségiek, a választópolgárok és egyáltalán az emberek. Lehet, hogy nem is mindig tudtuk, miért, de éreztük, nem hivatalból, hanem hivatástudatból törődött velünk. Beszédemből úgy tűnhet csak a miénk volt ez az érzés, de azt hiszem nemcsak Angyalföldé, hanem minden jóérzésű ember véleménye ez. Ők nem felejtik el, hogy az Ön vezetése idején, becsületes munkával milliók jutottak el a nincstelenségből odáig, hogy ma van veszítenivalónk. Tudom sokan nem értették meg. Úgy látszik azok, akik igazán közelállóként, mint mi munkások, és akik távolról, mint sok világhírű külföldi politikus látták, értékelik igazi nagyságát. A párt megújulása, melyen egy emberöltőn át dolgozott, nem egy, de több fiatalos, dinamikus, tettre kész Kádár Jánost igényel ma is. Céljaink eléréséhez olyan vezetők kellenek, akik nem felejtik el honnan jöttek, kikért dolgoznak, hová és kikkel akarnak elérni, olyanok, mint Ön Kádár elvtárs. (folyt.köv.)
1989. július 14., péntek 19:24
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. július 1. A Kisgazdapárt legnagyobb egyéniségéről, a sokat szenvedett Kovács Béláról emlékeztek meg sírjánál Kisgazdapárti tagok a pécsi temetőben. Nagyon sokan gyűltünk össze. Az ünnepi beszédet itt is Vörös Vince mondott, én felolvastam Kovács Béla barátjának, párttársának a száműzetésben élő Kővágó József egykori budapesti főpolgármesternek méltató sorait..."
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok Csörsz Lajos vagyok Miskolcról beszélek. Szeretnék érdeklődni, hogy akik leszereltek, bár igaz én is 76-ban leszereltem, hogyan érint bennünket, hogy ha valaki alternatív szolgálatot akar vállalni. Hát nem tudom, hogy valamit tudnának erről nekem mondani, mert érdekelne, hogy ha az ember másként látja a dolgokat, hogy akkor mégis hogyan viszonyulnak az emberhez. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|