|
|
 |
|
 |
A Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége felhívása (2. rész)
|
Mindezt a román nemzet, a román nép nevében követték el. A
diktatúrának sikerült egyes román értelmiségieket korrumpálnia, akik
arról akartak minket meggyőzni, hogy ez a politika üdvös a román nép
számára. Az az aljas cél vezérelte őket, hogy elhintsék sorainkban a
meg nem értés és a gyűlölet magvait. Mi azonban egy pillanatra sem
feledjük el a bölcs mondást, hogy nem szabad az a nép, amelyik
elnyomással sújt más népeket. Világos volt számunkra, hogy az
ellenünk irányuló gyűlölet szításával a román népet bűnrészessé
akarták tenni felszámolásunkban, megsemmisítésünkben.
Egy ilyen aljas és hazug cél természetes módon elvezet a román
nép igazi nemzeti érzéseinek megsértéséhez. A közelmúltig csak mi
magyarok rendelkeztünk azon kiváltággal, hogy fasiszta és hasonló
címkéket aggassanak ránk, azonban 1989. december 20-án Ceausescu
,,fasiszta és huligán,, elemeknek nevezte a temesváriakat, akik
határozott nemet mondtak a diktatúrának, amely diktatúra már a román
nemzet biológiai létét veszélyeztette.
Ismert tény, hogy az utcára kitóduló temesváriak túlnyomó
többsége román volt. A román nemzet méltóságának adott kegyetlen
pofonnal végülis betelt a pohár. Mi, nemzeti öntudatunkban és
méltóságunkban nap mint nap megbántott magyarok, megértjük és
osztjuk a ti felháborodásotokat, mely egyre inkább a miénk is.
Reálisan értékeljük egyes kimagasló román értelmiségiek kiállását a
nemzetiségek jogainak védelmében. Ez segített abban, hogy ne
tévesszük össze a román nemzetet azokkal, akik sárba tiporták az
összes emberi értékeket.
Drága román barátaink
Az igazság pillanata azt diktálja, hogy legyünk szolidárisak,
hogy valóban fogjunk össze, nem ,,nemzetiségre való tekintet
nélkül,, , hanem annak dacára, hogy ti románok vagytok, mi pedig
magyarok. Az összefogás győzelmünk záloga. Rendezzük sorainkat
Mi
Románia lojális állampolgárai vagyunk, nemzetiségünktől, hitünktől
és meggyőződésünktől függetlenül. A kölcsönös tisztelet legyen
összefogásunk alappillére. (folyt.)
1989. december 24., vasárnap 12:40
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. július 1. A Kisgazdapárt legnagyobb egyéniségéről, a sokat szenvedett Kovács Béláról emlékeztek meg sírjánál Kisgazdapárti tagok a pécsi temetőben. Nagyon sokan gyűltünk össze. Az ünnepi beszédet itt is Vörös Vince mondott, én felolvastam Kovács Béla barátjának, párttársának a száműzetésben élő Kővágó József egykori budapesti főpolgármesternek méltató sorait..."
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok Csörsz Lajos vagyok Miskolcról beszélek. Szeretnék érdeklődni, hogy akik leszereltek, bár igaz én is 76-ban leszereltem, hogyan érint bennünket, hogy ha valaki alternatív szolgálatot akar vállalni. Hát nem tudom, hogy valamit tudnának erről nekem mondani, mert érdekelne, hogy ha az ember másként látja a dolgokat, hogy akkor mégis hogyan viszonyulnak az emberhez. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|