|
|
|
|
- Elhunyt Kádár János - 2. folyt.
|
A másik ilyen pillanat 1956-ban, amikor élére állt az általa korábban dicsért forradalom eltiprásának. Nem kényszerítették rá. Ha nemet mond, legfeljebb félreállítják. De Kádár igent mondott, és ebben szerepe volt egyrészt annak, hogy Kádárnak, mint a kommunista funkcionáriusoknak általában, nem volt tisztességes foglalkozása, így létkérdés volt neki a mindenkori hatalomhoz csatlakozni. Másrészt azonban annak is - hogy szemben az elterjesztett hiedelemmel - mindig szerette és kegyetlenül gyakorolta is a hatalmat. Nem lehet véletlen, hogy mindjárt első fontosabb beosztása 1945 után erőszakszervezettel hozta kapcsolatba, Budapest rendőrfőkapitány-helyettese volt. A kommunista párt legszörnyűbb terrorja éveiben 1948 és 1950 között - amikor a Mindszenty- vagy a Rajk-per csak a jéghegy csúcsát jelentette - Kádár János volt a belügyminiszter. 1956 után ő vezette nemzetünk történetének legvéresebb megtorló hadjáratát. Ehhez képest a parasztság bekényszerítése később a tsz-ekbe már szinte ártatlan kádári tettnek tekinthető. Amikor úgy gondolta, hogy az biztosítja számára a hatalomban maradást, nemcsak számára ismeretlenek százait gyilkoltatta meg, hanem közvetlen elvtársait is, vagy legalábbis részt vett azok halálos ítéletének előkészítésében. Nagy Imrééket nem lehetett volna Kádár beleegyezése nélkül kivégezni és egyre biztosabbra vehető, hogy ő volt az, aki jobb meggyőződése ellenére rábeszélte Rajkot: vallja be a rágalmakat nem fogják halálra ítélni. Szerénynek nevezték Kádár János propagandistái és így beszélt róla az ország. Igaz, hiányzott belőle Rákosi vagy Tito hivalkodó személyi kultusza, de azt az embert, aki uralkodása utolsó két évtizedében nem tűrt meg más véleményt a magáé mellett, aki hallani sem akart arról, hogy felépítsenek mellette egy utódot, nem feltétlenül ez a jelző illeti. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. július 1. A Kisgazdapárt legnagyobb egyéniségéről, a sokat szenvedett Kovács Béláról emlékeztek meg sírjánál Kisgazdapárti tagok a pécsi temetőben. Nagyon sokan gyűltünk össze. Az ünnepi beszédet itt is Vörös Vince mondott, én felolvastam Kovács Béla barátjának, párttársának a száműzetésben élő Kővágó József egykori budapesti főpolgármesternek méltató sorait..."
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok Csörsz Lajos vagyok Miskolcról beszélek. Szeretnék érdeklődni, hogy akik leszereltek, bár igaz én is 76-ban leszereltem, hogyan érint bennünket, hogy ha valaki alternatív szolgálatot akar vállalni. Hát nem tudom, hogy valamit tudnának erről nekem mondani, mert érdekelne, hogy ha az ember másként látja a dolgokat, hogy akkor mégis hogyan viszonyulnak az emberhez. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|