|
|
|
|
Németh Miklós miniszterelnök nyilatkozata a Magyar Távirati Irodának (3. rész)
|
- A temetés előtti napon tüntetésre került sor a szovjet nagykövetség előtt. A gyász- szertartáson egyes szónokok a szovjet csapatok azonnali kivonását követelték. Mi a véleménye ezekről a megnyilvánulásokról? Meggyőződésem, hogy ezek a megnyilvánulások - a mai sokszínű magyar társadalomban - egy rendkívül szűk kisebbség véleményét tükrözik, nincs tömegbázisuk. A történelmi ismeretek és a politikai realitásérzék teljes hiányáról tesz tanúságot az, aki nem tesz különbséget a mai szovjet reformpolitika és az 50-es évek szovjet nagyhatalmi politikája között. A Szovjetunióban megvalósuló politikai reformok nélkülözhetetlen nemzetközi feltételét képezik annak, hogy a demokratikus szocializmus megteremtésére irányuló törekvéseket siker koronázza. Meg vagyok győződve arról, hogy a Szovjetunió és Magyarország közti jóviszony sokkal szilárdabb alapokon nyugszik, mintsem azt felelőtlen megnyilvánulások megzavarhatnák. A demokratikus - a nemzeti adottságok jegyében megújuló - szocialista társadalom építésének feltétele a jó magyar-szovjet viszony. Nemzeti érdekeinkkel ellentétben áll minden olyan lépés, ami a magyar-szovjet kapcsolatokat ronthatja. Nyitottságunk, az utóbbi időben dinamikusan fejlődő nyugati kapcsolataink is a magyar-szovjet viszony rendezettségének szilárd alapjára épülnek. Ezen az úton haladva, hasonló szellemben kívánjuk tovább építeni együttmüködésünket más szomszédos országokkal is. Szeretnénk, ha jobban ismernénk egymás szándékait, törekvéseit, ami az esetleges félreértések megelőzésének legjobb biztosítéka. Egymás kölcsönös, jobb megismerése és megértése, a kölcsönös tolerancia mindnyájunk javára válik. Alapvető érdekünk a szomszédos országokkal való rendezett, a belső fejlődésünkre is jótékony hatást gyakorló viszony kialakítása és annak folyamatos ápolása. Nem segítik elő ezt sem a szélsőséges hazai megnyilatkozások, sem az előregyártott, hangulatkeltő, belügyeinkbe nyíltan beavatkozó fellépések. A kegyeletet is sértő politikai demagógiától az ország vezetése és a józan közvélemény egyaránt elhatárolta magát. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 18:56
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. július 1. A Kisgazdapárt legnagyobb egyéniségéről, a sokat szenvedett Kovács Béláról emlékeztek meg sírjánál Kisgazdapárti tagok a pécsi temetőben. Nagyon sokan gyűltünk össze. Az ünnepi beszédet itt is Vörös Vince mondott, én felolvastam Kovács Béla barátjának, párttársának a száműzetésben élő Kővágó József egykori budapesti főpolgármesternek méltató sorait..."
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok Csörsz Lajos vagyok Miskolcról beszélek. Szeretnék érdeklődni, hogy akik leszereltek, bár igaz én is 76-ban leszereltem, hogyan érint bennünket, hogy ha valaki alternatív szolgálatot akar vállalni. Hát nem tudom, hogy valamit tudnának erről nekem mondani, mert érdekelne, hogy ha az ember másként látja a dolgokat, hogy akkor mégis hogyan viszonyulnak az emberhez. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|