|
|
 |
|
 |
Pozsgay Imre előadása Kecskeméten (1.rész)
|
1989. január 25., szerda - Nem a szocializmus eszméje és alapprogramja bukott meg hazánkban, hanem az a sztálinista modell, amely kiölte az emberekből a kezdeményezőkészséget, az a hatalomgyakorlási modell, amely összekeverte a népfelség elvét a pártfelség elvével. Egyebek között ezt hangsulyozta Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter szerdán Kecskeméten, ahol a város oktatási, közmüvelődési intézményeinek képviselőivel találkozott. A városban működő Pedagógusok Akadémiáján tartott találkozón Pozsgay Imre részletesen elemezte az ország jelenlegi válságos helyzetének okait, beszélt a párt előtt álló feladatokról, s kifejtette véleményét az alternativ mozgalmakról.
Hangoztatta: jelenlegi válságos helyzetünkben sem szabad
katasztrófát látnunk; nem feltétlenül az összeomlás előszele, hanem
üzenet arról, hogy a dolgok a régi módon nem mehetnek tovább. A
hogyan továbbra azonban csak ugy lehet választ adni - s ezt az egyes
párttag egyedül vagy egy-egy pártszervezet önmagában nem tudja
megtenni -, ha a párt vezetése tisztázza multját, szembenéz
önmagával, mégpedig az eredeti forrásokhoz - Marx, Engels
gondolataihoz - visszatérve ujraértékeli multját, megvizsgálja a
jelenét, s meghatározza követendő útját. Ezt az elszámolást a
multtal, amely semmiképpen sem lehet azonos a leszámolással, sokszor
kényelmetlen vitákban kell elvégeznie a pártnak.
E folyamat lényegéhez tartozik annak tudomásul vétele, hogy
tekintélyi, pontosabban személyi tekintélyi alapon többé nem
dőlhetnek el a dolgok. Igaz, félünk a vitáktól, s a négy évtizedes
beidegződöttség alapján tapasztalható, hogy a párttagokban és
pártonkivüliekben is riadalmat keltenek a nézeteltérések,
történjenek azok a legfelsőbb pártvezetők között, avagy a független,
illetve alternativ szervezetekkel való párbeszédekben. Gyökeresen
szakitanunk kell e beidegződött szemléletünkkel, be kell látnunk,
hogy éppen az eddigi, egy szük hatalmi csoport diktaturáján alapuló
látszólagos egység volt a mozgalom egyik legnagyobb szervezeti baja,
s tekintélyvesztésének oka. (folyt.köv.)
1989. január 25., szerda 19:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. július 1. A Kisgazdapárt legnagyobb egyéniségéről, a sokat szenvedett Kovács Béláról emlékeztek meg sírjánál Kisgazdapárti tagok a pécsi temetőben. Nagyon sokan gyűltünk össze. Az ünnepi beszédet itt is Vörös Vince mondott, én felolvastam Kovács Béla barátjának, párttársának a száműzetésben élő Kővágó József egykori budapesti főpolgármesternek méltató sorait..."
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok Csörsz Lajos vagyok Miskolcról beszélek. Szeretnék érdeklődni, hogy akik leszereltek, bár igaz én is 76-ban leszereltem, hogyan érint bennünket, hogy ha valaki alternatív szolgálatot akar vállalni. Hát nem tudom, hogy valamit tudnának erről nekem mondani, mert érdekelne, hogy ha az ember másként látja a dolgokat, hogy akkor mégis hogyan viszonyulnak az emberhez. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|