|
|
|
|
Grósz pirrhuszi győzelme
|
(Tamás Gáspár Miklós) München, 1989. április 17. (SZER, Magyar híradó) - A legfelsőbb vezető testületben történt személyi változásokkal csöbörből vödörbe került az MSZMP. Hogy ezzel semmit sem sikerült megoldani, azt érzékeltette a reformisták kecskeméti tanácskozása is, ahol először vetődött fel nyíltan a pártszakadás. Az is beigazolódott, hogy az ország válsága elsősorban a kommunista hatalmi csoportosulás válságának következménye, és az elkövetett bűnökért nem csak a jelenlegi, hanem az előző vezetést is súlyos felelősség terheli, mint ahogy arra Pozsgay Imre is rámutatott. De ez szintén elhangzott a Somogy megyei pártértekezleten, ahol egy hozzászóló javasolta Kádár János leváltását pártelnöki posztjáról. KB ülés után - szakadás előtt! Hallgassák meg Tamás Gáspár Miklós budapesti kommentárját: - A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülése csata színhelye volt. A csata tényét számos tudósítás eltakarta, és igen sajnálatosnak tartom azt, hogy a nyugati sajtó - szinte teljes egészében, látszólag félreértette azt, ami történt. Ugyanis a Politikai Bizottság új tagjaira kétféle javaslat létezett - hírek szerint. Volt egy jelöltlistája - ugyancsak e hírek szerint - Grósz Károlynak, amely lista tartalmazta Jassó Mihály és néhány más helyi pártfunkcionárius nevét - de volt egy listája a reformszárnynak, Pozsgay Imre csoportjának is. Ezen a jelölőlistán be kellett volna kerülnie a Politikai Bizottságba Berend T. Ivánnak, Horn Gyula külügyi államtitkárnak és Horváth István belügyminiszternek. Ha most tehát a két lista harcaként vesszük szemügyre a Központi Bizottság ülését - márpedig úgy tetszik, hogy ezek az információk hitelt érdemlőek - akkor azt kell látnunk, hogy a reformszárny vereséget szenvedett. A politikában a kezdeményező fél minden esetben vereséget szenved amennyiben nem nyer. A reformszárnynak nyernie kellett volna ahhoz, hogy ezúttal ne szenvedjen vereséget. Hogy ha ez a reformpárt az uralkodó párton belül úgy alakult volna meg, hogy a legfelső vezetőségben egy hivatalosan megbízott erős reformcsoport kezdeményezi -, akkor hárult volna el a pártszakadás veszélye, nem pedig ezzel a senkit ki nem elégítő kompromisszummal - amelyet a pártegység győzelmeként értékel a hivatalos sajtó, és értékelt maga az MSZMP vezetése -, legalábbis kifelé. Ugyanis kétségesnek látszik az, hogy a reformpárt igényeinek bejelentésével szembeni elzárkózás a reformpártot engedékenységre bírja a jelenlegi vezetéssel szemben. Én azt gondolom, hogy mint minden politikai csoportnak, a reformszárnynak is megnőtt az étvágya a pozíciókra és hatalomra, és hogyha ez részben kielégült volna, ez jót tett volna az országnak. Meg valamit kell itt tekintetbe vennünk, és a szokásos szemérmességtől - amely a politikai nyilatkozatokat is jellemezni szokta - eltérnünk valamelyest. Világosnak látszik, hogy a legfelső vezetésen belül az árnyékban meghúzódó szervezetek egyre jelentősebb szerepet játszanak. Kevesen tudják azt Magyarországon, hogy a Kádár-korszaknak olyan vezető figurája mint Aczél György, bekerült a katonai bizottságba - a fegyveres erőket ellenőrző legfelsőbb párttestületbe -, és hírek szerint az ő királycsinálói szerepe továbbra is érvényesül -, bár a Központi Bizottság legutóbbi ülésének eredménye nem az ő taktikáját igazolja. Azt, hogy tulajdonképpen a hatalmi harc a legfelsőbb berkekben kik között folyik, igazából nehéz eldönteni. Maguk az eredmények sem teljesen világosak. Ugyanis az a tény, hogy Berecz János, akit 56- os könyve miatt általában a sztálinistákhoz szoktak számítani, kikerült a Központi Bizottságból, nem egyértelmű nyereség, hiszen Berecz János az utóbbi időben a reformszárny felé tett gesztusokat. Az viszont, hogy a megyei apparátusnak két színtelen figurája bekerült a Politikai Bizottságba - ez Grósz Károly személyes hatalmának a növekedését jelenti a párt csúcsain. Igen ám, de Grósz Károly nem erős hanem egy gyönge vezető, akinek bizonytalan vonalvezetése, politikai cikk-cakkjai, habozása és növekvő népszerűtlensége azt jelenti, hogy azok, akik az ő személyéhez, és a személye körül csoportosuló vezetőkhöz kötik politikai sorsukat, azok egy vereségre ítélt politikai pártban foglalnak helyet. Ezt nagyon sokan tudják a Magyar Szocialista Munkáspártban, és nem pusztán a reformok hívei vagy a szociáldemokrata eszmék hívei lesznek azok, akik a jelenlegi vezető csoporttól el fogják határolni magukat, hanem mindazok, akik egyértelműen nem kívánják a vereséget. Én attól tartok, hogy egy gyönge és népszerűtlen vezető személyes hatalmának a megerősödése olyan nemkívánatos módon gyorsíthatja fel a politikai folyamatokat, olyan hamar kényszerítheti döntésre - mind a kommunista párton belüli, mind az azon kívüli erőket - amelyek fölkészületlenül, gyöngén találják őket - és ez a politikai szétforgácsolódás az erők megoszlásának, és az idő előtti konfliktusok kialakulásának kedvez. Tehát én a Központi Bizottságban lejátszódott legutóbbi színjátékot a nemzet jövője tekintetében elég vészjóslónak találom, és aggasztónak találom azt is, hogy azok az emberek, akik - ugyan a mi megbízásunk nélkül - de ezt az országot vezetik, - politikai érzék, saját érdekeik ismereté nélkül, nem is beszélve a nemzet érdekeiről - vezetik ezt az egyre inkább akadozó, köhécselő, füstölő államgépezetet. +++
1989. április 17., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|