Rendszerváltás és az MTI

	Erdélyi világszövetség találkozója
(Szamosi Károly) München, 1989. április 15. (SZER, Világhíradó) - Stuttgartban az Erdélyi Világszövetség ma tartotta második találkozóját. Munkatársunk, Szamosi Károly a helyszínről jelentkezik, hallgassák meg telefonon küldött beszámolóját: Stuttgartban egy éven belül másodszor rendeztek erdélyi konferenciát, amelyen részt vettek mintegy 25-30 nyugati szervezet képviselői, hívek, támogatók és mindazok, akik a romániai magyarok sorsáért az emigrációban tenni akarnak valamit. Visszagondolva az első konferencia műsorára, előadóira és résztvevőire, úgy tűnik, keményebb keretek között zajlik a mostani. Nem a külső keretekre gondolok. A helyszín egy korszerű, tetszetős konferenciaterem, falait Szente Gábor magyarországi festő és egy erdélyi származású művésztársa képei díszítik. A tavalyi, egész napon át tartó pergő programhoz képest viszont ma délután csupán - és ezt idézőjelben mondom: két elméleti előadás hangzott el. Juhász Gyula akadémikus az 1940-es bécsi döntés tanulságairól, dr. Fülöp Mihály budapesti egyetemi tanár pedig az 1947-es párizsi kisebbségvédelmi kódexről beszélt. Feltűnt azonban, hogy a két előadást gyakorlati jellegű programpont követi. A konferencia szünetében sikerült félrevonnom dr. Kontó Bertalan fő szervezőt: - Jól sejtem-e, hogy még tavaly, az erdélyi helyzet felmérésén volt a hangsúly, ma pedig konkrét gyakorlati teendőket akarnak megvitatni? - Így van. Szeretnénk felhívással fordulni mindazok felé, akik valaha Erdélyben éltek, és most is ott tartózkodnak, vagy ott jártukban élményszerűen tapasztalták azt az elnyomást és változatlan kisebbségi helyzetet, amely a Ceausescu-rendszert jellemzi. Arra kérjük őket, írják le pontosan, tárgyszerűen, tömören sérelmeiket. Nemcsak a magyarokra gondolunk, hanem azokra is, akik együtt szenvednek a magyarokkal: németekre, románokra egyaránt. - Mi történjék ezekkel a beszámolókkal, a személyes sorsok leírásával? - Arra kérjük őket, hogy küldjék el vallomásaikat a budapesti Erdélyi Szövetség címére, vagy pedig az Erdélyi Világszövetség nyugat-európai szervezetéhez Stuttgartba, vagy pedig a sikerrel működő S.O.S. Transsylvania szervezet címére, Genfbe. Azt szeretnénk, hogy a tárgyilagos vallomástételek eljussanak a mi közvetítésünkkel az ENSZ genfi emberjogi biztosához, hogy 1990 februári jelentéstételéhez élményszerű és egyben objektív adatok álljanak rendelkezésére. Célunk az is, hogy egységes fellépéssel fogjuk össze a nyugati magyar szervezeteket. További feladatunk a helyi kormányok és a sajtó rendszeres tájékoztatása Erdély helyzetéről, mely ha csak a kisebbségi kérdéseket tekintjük, századunk egyik legfontosabb problémája. Olyan levélakcióra gondolok, mint az ez évi januári- februári levélakció, amely keretében több mint százötvenezer személyes levél kérte a genfi ENSZ emberjogi bizottságát, hogy az erdélyi kisebbségi helyzetet tűzze napirendre, és arra is emlékeztetek, hogy enélkül a százötvenezer levél nélkül talán nem került volna sor arra, hogy 21 állam elítélje a román kormány emberjogi és kisebbségi (...?) programját. +++ 1989. április 15., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »