Rendszerváltás és az MTI

	A forint leértékelése
München, 1989. április 14. (SZER, Világhíradó) - A közvéleményt valószínűleg jobban érdekli a forint új leértékelése, mint azok a meddő személycserék, amelyeket a pártvezetésben eszközöltek . A forint mától további 6 százalékkal kevesebbet ér a konvertibilis valutákhoz képest. Ez a folyamat három évre vezethető vissza: 1986 tavaszán indult meg, és azóta ez szám szerint a hetedik leértékelése a forintnak, tehát tulajdonképpen teljesen rendszeressé vált. Az oka eléggé nyilvánvaló: a fizetési helyzet fenntartása, a külkereskedelemből származó bevételek növelése a cél. Minden leértékelés ösztönzi az exportot és megdrágítja a behozatalt. Ilyen értelemben a hazai fogyasztást is befolyásolja, hiszen minden leértékelés inflációs hatású, tehát erőforrásokat, fizetőképes keresletet von el a lakosságtól. Ez közvetve az exportot szolgálhatja, ha ezeket a lehetőségeket jól ki tudják használni. Ez az indoka ennek a folyamatnak. A következmény, természetesen a legsúlyosabb következmény az, hogy a behozatalra kevés jut, tehát a strukturális átalakulás* késik, és pontosan ez van Magyarországon. A behozatal takarékoskodása miatt erre nem jut pénz: beruházásokra, termelő beruházásokra, termékszerkezet átalakításokra nincs pénz. A másik következmény pedig az infláció. Ha a két legutóbbi leértékelést veszem, a 11 százalékot, ez nyilvánvalóan meglöki az inflációs spirált. Egy magyarországi számítás szerint - a budapesti rádióban tették közzé - nyárra körülbelül 20 százalékra emelkedhet az évi infláció e két lépés következtében. A kapkodás nyilvánvaló tünete, hogy három hét leforgása alatt két leértékelés követte egymást. Mi ennek a magyarázata? Itt valami olyan magyarázatot adtak, hogy a Magyar Nemzeti Bank a saját hatáskörében döntött márciusban, 3 héttel ezelőtt az első 5 százalékos devalvációról, most pedig Németh Miklós kormánya rendkívüli intézkedésként követelte, illetve erőszakolta ki az újabb devalvációt, ami nevetséges. Hát vagy van egy Nemzeti Banknak önálló hatásköre, vagy pedig nincs? Itt a kettőnek valamiféle kombinációját próbálják beállítani, ami nem jó fényt vet Magyarország hitelképességére, mert az életképes kormányzást illetően okozhat jogos kétségeket külföldön. A közvetlen oka a két leértékelésnek az lehetett, hogy annyira borotvaélen táncol a magyar fizetési helyzet, olyan mértékben romlik a fizetési mérleg, hogy úgy érezték, az első lépés nem volt elegendő, vagy nem gondolták át kellőképpen a leértékelés mértékét, és most megtoldották még egy devalvációval. Egy jellemző példát említek: a fizetési mérleg romlásának egyik oka a magánimport, amit most az új vámszabályozással próbáltak korlátozni. Németh Miklós legújabb sajtóinterjújában kifejtette, hogy itt elhibázták a dolgot, mert a pénzügyminiszter már előre bejelentette, hogy mikor lesz, és nyilván ennek is következménye volt ez a nagy turistainvázió, ami Ausztria ellen bekövetkezett április első napjaiban és hatalmas fizetőeszköz-kiáramlást eredményezett. A lényeg, hogy Németh Miklós azt mondta: eredetileg mi április 17- re terveztük a vámszabályozás bevezetését, de ezt előre kellett hozni a fizetési mérleg romlása miatt. Mint tudjuk, 8-án vezették be 17-e helyett. Kilenc nap a különbség a két dátum között, ami azt hiszem, érzékelteti, hogy hát ezen múlik az, hogy Magyarország fizetőképessége fenntartható-e? Ezen a kilenc napon? Ez, azt hiszem önmagáért beszél. A rendelkezésre álló adatok alapján Magyarország fizetési helyzete nagyon súlyos. A fizetési mérleg állandóan romlik 1989-ben. Tavaly egy viszonylagos javulást sikerült elérni, amennyiben a fizetési mérleghiány nem egészen 600 millió dollár volt az előző évi 850 millióval szemben, de idén rohamosan nő megint és már jóval túlhaladta a tavalyit. Ebben az esetben megrendülhet az ország fizetőképessége, illetve a devizatartalékok is teljesen kimerülhetnek. A nagyon súlyos körülmény az, hogy igen nagymértékben esedékesek a korábbi adósságok törlesztései idén és az elkövetkező években. Idén például körülbelül 1200 millió dollár korábbi kölcsön törlesztése esedékes. Ez 1990-ben 1350 millióra emelkedik, 1991-ben és 1992-ben az 1700 millió dolláros nagyságrendet éri el. Ezek csak a törlesztések, amihez a kamatterheket természetesen hozzá kell adni, amelyek rendkívül tetemesek, és ezen túl még hozzá kell számítani a rövid lejáratú kereskedelmi hitelek törlesztéseit is. - Németh Miklós legújabb sajtóinterjújában elismerte: kapkodás, jellemzi a kormány politikáját. Ennek kapcsán világosan jelezte, hogy kormánya drasztikus átalakítására készül, és erre vonatkozó személyi javaslatait az Országgyűlés következő ülésén terjeszti elő. Melyek a kapkodás konkrét megnyilvánulásai? Az egyik megnyilvánulása az, amiről már szó volt: a két leértékelés három héten belül. A másik a vámszabályozással kapcsolatos zűrzavar. A két dátum és amit ez jelez - az április 17-re és 8-ra való emlékezés - a vámszabályozás bevezetésének dátuma. Egy harmadik példa, amiről Németh Miklós is beszélt, az autópálya-díjat érinti: most bevezették, hatalmas tiltakozási hullám követte ezt, s most a kormányfő azt mondja, ez egy elhibázott dolog volt és hogy felülvizsgálják az intézkedést. Hogy is van ez? Az első előterjesztés az helyes, a másodiknál figyelembe vették azt, hogy nem útépítésre akarják használni, hanem a költségvetési hiány lyukainak a betömésére. Tehát tulajdonképpen itt a lakosság becsapásáról van szó, mert valahogyan mégiscsak azt jelzi az autópálya adó, hogy ebből autópályák fognak épülni, holott az intézkedésnek nem ez a célja, hanem a lyukak betömögetése. A kapkodásnak, a hozzá nem értésnek az ékes bizonyítéka az, amit még beismert most Németh Miklós: hogy most rájöttek, hogy a világútlevél tavaly történt bevezetése azt jelenti, hogy körülbelül 4 milliárd dollár áramlik ki az országból csupán annak következtében, hogy a devizaellátmányt igénybe veszik az utazók. Azt a nagyon szűkös, három évre szóló devizaellátmányt, ami talán 670 márkának felel még három esztendőre. Ez, ha olyan mértékben utaznak, mint ahogy tavaly utaztak, ez 4 milliárd dollárt jelent. És ezzel nem számoltak - mondja Németh Miklós -, amikor a világútlevelet bevezették, ennek a pénzügyi következményeivel. Hát ez bizony nem is a kapkodásnak, hanem az inkompetenciának a bizonyítéka. +++ 1989. április 14., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »