|
|
|
|
Többpártrendszer szocialista kényszerzubbonyban
|
München, 1989. február 13. (SZER, Világhíradó) - Az MSZMP KB zártkörű maratoni ülésén, amely február 20-ikán folytatódik, fontos döntéseket hoztak, illetve halasztottak el. A nyilvánosságból, a tájékoztatásból ismét elégtelenre vizsgázott pártvezérkar titkolódzása odáig ment, hogy a plénum után sem derült ki: az előzetesen beharangozott úgynevezett személyi kérdésekről tárgyaltak-e egyáltalán? Pedig a tanácskozás időtartamából és a vita hevességéről elejtett néhány megjegyzésből arra következtethetünk, hogy az - úgymond - időszerű belpolitikai kérdések között 1956 értékelése, a pluralizmus problémája mellett ezek játszották a főszerepet. De erről hallgatnak az illetékesek. Viszont a többpártrendszerről - amelyet - ha szocialista kényszerzubbonyba bújtatva is - de engedélyeznek Grószék -, annál többet beszélnek. Vadász János kommentárját hallgassák meg erről: - Az MSZMP vezetőségén belüli nyílt törést egyelőre sikerült elkerülni. De ehhez gyenge kompromisszumok sorát kellett rögtönözni, amely valószínűleg az egész pártvezetést meggyöngítette. Az ülésen kiagyalt formulák ugyanis csak a puszta elkendőzés céljának felelnek meg, de arra aligha alkalmasak, hogy tartósan közös nevezőre hozzák a pártvezetésen belül szembenálló nézeteket, irányzatokat, illetve személyeket - hogy e kompromisszumok várható társadalmi megítéléséről ne is beszéljük. Vegyük sorjában: Az MSZMP főtitkára az ülés összehívását közvetlenül megelőző interjúban félreérthetetlen formában beszélt a vezetésen belüli személyi, politikai ellentétekről, és sürgette, hogy a Központi Bizottság öntsön tiszta vizet a pohárba, hozza meg az ehhez szükséges személyi döntéseket. Mivel az ülésen személyi döntések mégsem születtek - sőt az ülés után maga Grósz hangoztatta hogy nem volt, nincs, és nem lesz Pozsgay-ügy - óhatatlanul meggyengült a pártfőtitkár tekintélye, függetlenül attól, hogy nincs ok sajnálkozni a személyi döntések elmaradása miatt. Ami az 1956-os forradalom átértékelését illeti, ez még kompromisszumnak sem tekinthető, sokkal inkább a hagyományos kádári értelmezésnél kötött ki a párt vezető testülete. Továbbá pozitív ugyan az a körülmény, hogy az MSZMP Központi Bizottsága kegyesen elismeri: a politikai pluralizmus a többpártrendszer keretei között valósítható meg -, de újat már nem mond ezzel sem, hiszen ennek elismerését már felölelte a jóváhagyott egyesülési törvény, és az a kötelezettség, hogy a kormány a pártokról szóló törvénytervezetet idén augusztusig az Országgyűlés elé terjeszti. És nem új az sem, hogy a politikai pártok legális működésének feltétele kell hogy legyen - legalábbis az egyik politikai párt, az MSZMP vezetősége szerint - az alkotmányba foglalt szocialista rend elfogadása - amely szocialista renddel az a probléma, hogy nem valósult meg. Illetve ami megvalósult: tévedésnek bizonyult, és jelen pillanatban a szocialista rend ismérveinek felsorolása is nehézségekbe ütközik. Jellegzetes körülmény, hogy ezen az ülésen még a magyar gazdaság jövőjét, sorsát illetően is kétértelmű megfogalmazás született. A kudarcok tanulságai nyomán, a jelenlegi válság közepette viszonylag könnyű lett volna legalább azt világosan kimondani, hogy Magyarországnak piacgazdasággá kell válnia, mert a társadalom gazdasági szuverenitása csak így érvényesülhet. Ehelyett a következő formulát eszkábálták össze: "vegyes tulajdonú, a főágazatokban a közösségi és az állami tulajdon meghatározó szerepét fenntartó rendszer kialakítása szükséges." Ez a konzervatív erőket nyugtatgató megfogalmazás aligha mozgósít bárkit is, aligha fejezi ki a radikális gazdasági átalakulás feladatait. Ennek az ülésnek mégis van két fontos pozitívuma. Az egyik az, hogy az MSZMP ismét demonstrálta: mennyire túlhaladott a mai helyzetben bármiféle vezető szerepre hivatkoznia. A másik pedig: az ülés összehívásának körülményei közös nyilatkozat megfogalmazására mozgósították a társadalom független szervezeteit, mozgalmait. Ezzel kinyilvánították, hogy a politikai folyamatok formálását nem tekintik többé az MSZMP magánügyének. Egységes fellépésük valószínűleg fontosabb politikai esemény, mint a központi bizottsági ülés. +++
1989. február 13., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. június 7. Az EKA újból tárgyalja a KDNP felvételi kérelmét és a jelenlevők négy igen szavazattal, négy tartózkodás mellett a pártot teljes jogú tagnak felvették. Ellenszavazat nem volt."
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok. Itt Tóth Kálmán Budapestről a Magyar Postától. Közvetve értesültem róla,hogy a SZER megrendelt volna 16.-ára 2 darab rádióösszeköttetést budapesti Hősök tere, ill. 301-es parcellától Münchenbe. De tudomást szereztem róla,hogy nem teljesen biztos,hogy tisztázott a megrendelés. Úgy tudom, hogy Cseke úr intézkedett benne, vagy intézkedett volna. Segítségképpen ajánlom föl, hogy ha tudnak akkor hívjanak vissza, hogy tisztázzuk, hogy meg legyen minden ami kell, a nemzetközi szakasz is és minden, mert próbáltam utánajárni, s nem találtam nyomát megrendelésnek, tehát, hogy időben minden meglegyen, összejöjjön ami kell. Mondanám, akit hívni kell: Tóth Kálmán Bpesti kapcsolási szám 565o93 Köszönöm és várom a hívásukat."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|