Rendszerváltás és az MTI

	Erősödő ellenzék az NDK-ban
Köln, 1989. január 23. (Deutschlandfunk, Esti híradó) - A Német Szocialista Egységpárt nem érte el célját. Nem tudta megtörni a demokrácia akarását az NDK-ban. Éppen ellenkezőleg. Már miután 1987 novemberében, Kelet-Berlinben a hatóságok rajtaütésszerűén betörtek a környezetvédelmi könyvtárba, úgyszólván már ettől az időponttól kezdve nem az történt, hogy megfélemlítve visszahúzódott a nép. Visszahúzódás helyett szolidarizálni kezdett a különböző független kezdeményezésekkel. A tavaly januárban történt letartóztatások után több mint 30 keletnémet városban áhítatot tartottak a templomokban. Ezrek és ezrek gyűltek össze, és nem csak egyházi épületekben, hanem a munkahelyen is. A független kezdeményezések általában széles támogatásra tettek szert. Az az érzés, hogy a nép szolidarizál velük még több öntudatot öntött beléjük. Az óesztendőben az egész év folyamán mindig akadtak olyanok, akik szóra emelkedtek a véleménynyilvánítás és, az utazás szabadsága érdekében. Szót emeltek amellett is, hogy mindenkinek adják meg a jogot ahhoz, hogy beavatkozhassék a különböző társadalmi kérdésekbe. Február közepén - mint emlékezetes - ökumenikus gyűlés volt. Rengetegen szólaltak fel, tízezrek fordultak írásban a gyűléshez. A megjelentek három fő témával foglalkoztak. Ezek a következők voltak: béke, igazságosság, környezet. Az, hogy olyan sokan akarnak kiutazni az NDK-ból már önmagában is azt bizonyítja, hogy milyen perspektíva nélkül az élet Németország másik részében. Azok, akik hiába adják be kiutazási kérelmüket az év folyamán, tavaly több ízben is egyre bátrabban tüntettek. Mások, akik remélték, hogy lassan, fokozatosan társadalmi reformokra kerülhet sor az NDK-ban, utakat kerestek a lakosságnak a politikai életbe történő hatékony bevonására. Ezek közé tartozik például a kezdeményezés, amely a következő nevet viseli. Újfajta cselekvés. Levél az NDK-beli keresztényekhez és azok egyházközségi elöljáróihoz. Ez a levél többek között hangsúlyozza: csakis demokratizálással és nyíltsággal lehet megvalósítani a szocializmus humanista céljait. A kezdeményezők azután - így szó szerint - "kommunális demokráciát követelnek." Útként azt jelölik meg, hogy a különböző választásokra állítsanak fel saját jelölteket a választásra jogosult személyek. Az elmúlt hónapokban ismét súlyosabbá vált az állami represszió. Több ízben cenzúrázták az egyházi lapokat, egyházi rendezvényeket betiltottak. Ugyanakkor betiltották a Szputnyik nevű szovjet folyóiratot is. Több szovjet filmet levettek a műsorról. Ezek után ismét megmutatkozott az elnyomási kísérletek, növelik a bátorságot az ellenállásra. Mikor például betiltották a Szputnyikot több üzemben és több főiskolán tiltakozógyűléseket tartottak. Tömegesen jelentették a párttagok, kilépnek a Szocialista Egységpártból. Sok tagot vesztett a Német-Szovjet Baráti Társaság is. Mikor egy kelet-berlini iskolából négy diákot kizártak az volt a válasz, hogy november 27-ikén az egyik templomban nyolcszázán vitatták meg az intézkedést, és követelték, hogy szélesítsék ki a demokráciát a közoktatásban. Mozgolódni kezdenek a munkások is. így például az atomerőmű egyik műszakában dolgozó munkások tiltakozó levelet fogalmaztak meg. A levelet a közelmúltban tették közzé Nyugaton. Az összes megmozdulásra megtorló intézkedésekkel válaszolt a Német Szocialista Egységpárt. Nem tekinthető megfelelő politikai válasznak az a rendelet sem, amely írásban szögezi le a külföldi utazások módozatait. Jellemező például, hogy az NDK vezetői a Szövetségi Köztársaságba történő utazásokat is a külföldi utazások kategóriájába sorolja. A keletnémet lakosság ezzel a rendelettel nincs megelégedve azért, mivel továbbra is a hatóságok döntenek arról, hogy szabad-e az út. Ugyanakkor a mögöttünk álló év eseményei bebizonyították, hogy a megtorlások nem a félelmet nevelik, hanem a társadalmi változásokra vonatkozó kívánságot erősítik. Most 1989 elején ez reménysugár. +++ 1989. január 23., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »