Rendszerváltás és az MTI

	Szovjet csapatkivonások
(Zsille Zoltán) München, 1989. január 10. (SZER, Világhíradó) - Magyarország kis ország, de az élsportban és a politikai nyilatkozatok egy vezető főre eső termelésében - különösen az utóbbi időben - felveszi a versenyt a nagyhatalmakkal. Grósz Károly pártfőtitkár ezúttal egy japán gazdasági napilapnak nyilatkozott gazdasági és politikai kérdésekről a tőle megszokott, általa továbbfejlesztett dialektikával. Ez a dialektika nemcsak a múltbeli ideológiai korlátokat töri át, amelynek szükségességét hangsúlyozta, hanem az arisztotelészi logika szabályait is könnyedén áthágja: egy és ugyanazon vonatkozásban állítja és tagadja ugyanarról ugyanazt. A piaci elvek csaknem korlátlanul fognak érvényesülni - mondja, majd hozzáteszi, hogy a magántulajdon részesedésének elméleti határa akár 50 százalék is lehet. Korlátlanul - magyarul eddig azt jelentette: 100 százalékosan. Csaknem korlátlanul - a legújabb dialektikában azt jelenti: maximum fele részben. Grósz beszélt a szovjet csapatok részleges kivonásának közeli megkezdéséről is. Hogy ez mit is jelenthet politikailag, arról hallgassák meg Lengyel Szaniszlót: - Az már igazán a kákán való csomó keresése lenne, ha rosszallóan csóválnánk a fejünket, vajon miért egy távol-keleti gazdasági napilap, a Nihon Keizai Shimbun közvetítésével értesül a magyar választópolgár egy olyan fejleményről, amely a lehető legközelebbről érinti. Miért nem tart a pártfőtitkár, illetve egy eszményibb világban inkább a miniszterelnök odahaza sajtóértekezletet, és miért nem örvendezteti meg hallgatóságát a jó hírrel: hamarosan egy nagyon apró lépéssel közelebb kerül a hőn áhított szuverenitáshoz, és a megszállók egy része szedi a sátorfáját - ha szedi, mert az ilyen egyoldalúan bejelentett fegyverzet- és csapatcsökkentésekkel éppen az a probléma, hogy a nemzetközi ellenőrzésre nem hoztak létre megfelelő gépezetet. Nem tudhatja az annyiszor becsapott ember, hogy azok helyett, akik mondjuk Záhonynál kimennek, nem jönnek-e be mások Beregsuránynál. Vagy az agyonhangoztatott nyíltság korszakában ne legyünk ilyen ünneprontóan szkeptikusak? Nos, a jól ismert mondás szerint a bizalom jó, az ellenőrzés még jobb. A Magyarországon történelmileg kialakult körülmények között a társadalmi ellenőrzésnek megnyugtató módja például az lehetne, ha a honvédelemi miniszter, vagy a kormányszóvivő nyilvánosságra hozná, mi lesz a sorsa a kivonuló szovjet csapatok által kiürített és a magyar nép elidegeníthetetlen tulajdonát képező repülő- és gyakorlótereknek, laktanyáknak és egyéb létesítményeknek. Továbbra is a szovjet hadsereg fennhatósága alatt maradnak, vagy a Magyar Néphadsereg, ne adj isten, a Munkásőrség kezelésébe kerülnek? A nem kifejezetten tőkegazdag nemzetgazdaságnak pedig nem jönnének rosszul a felszabaduló termőterületek, épületek, nem utolsó sorban pedig a szovjet tiszti családok által kiürített lakások. Ezek fölött például védnökséget vállalhatna a KISZ, amely az utóbbi időben vedlések sorozatával akarja bizonyítani, hogy valóban a fiatalság érdekeit képviseli. Nos, itt a kiváló alkalom egy látványos gesztusra: juttassák olcsó lakáshoz a fiatal házasokat. No, de túlságosan előreszaladtunk. A szovjet csapatok részleges kivonása - amelyről Grósz Károly a japán lapnak beszélt - még meg sem kezdődött. Arra pedig még utalás sem történt, hogy mikor fejeződik be, mert hát azért résen kell lenni, nehogy az osztrák imperialisták légitámadást intézzenek a szocializmus legnagyobb magyarországi vívmánya, a bős-nagymarosi vízlépcső ellen. +++ 1989. január 10., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »